Több mint három évtizeddel eredeti megjelenése után rendkívül igényes, deluxe kiadásban vehetik újra kezükbe a gyűjtők a hét éve elhunyt Lou Reed New York című albumát.
A rajongók és a kritika egyaránt Lou Reed szólópályafutása egyik legjobb lemezeként tartja nyilván a New Yorkot. A korong most limitált példányszámban, exkluzív csomagolásban érhető el: a dobozban három CD, két vinyl és egy DVD, valamint fotókkal illusztrált füzet is található – közölte a Warner kiadványát Magyarországon forgalmazó Magneoton.
A New York albumon Lou Reed mellett Mike Rathke gitározott, aki 1987-ben csatlakozott a Velvet Underground egykori alapítójának zenekarához. A basszusgitáros Rob Wasserman volt, a dobos pedig Frad Maher, az anyag koproducere, de Reed két szám (Last Great American Whale és Dime Store Mystery) erejéig a Velvet dobosát, Moe Tuckert is elhívta a felvételekre, amelyek a New York-i Mediasound stúdióban zajlottak.
Lou Reed 1971-ben indult kacskaringós szólópályafutásában a New York a tizenötödik stúdióalbum, és éppen ideje volt, hogy a katasztrofális fogadtatásban részesült előző lemezek után valami jobb jöjjön, illetve a tudatmódosítókkal sokáig hadakozó Reed személyes megítélése is valamelyest helyre billenjen. A tizennégy dalból álló ciklussal a New Yorkban született, élt és alkotott zenész egyfajta tiszteletét fejezi ki a metropolisz iránt. A nyitódal, a Romeo Had Juliette a shakespeare-i történet átültetése Manhattanbe, a Halloween Parade-ben a Greenwich Village-et megtizedelő AIDS-ről van szó, a Dirty Blvd-ban a koszos szállodából kitörni vágyó spanyol ajkú szegény fiú, Pedro történetét meséli el.
A lemez záró darabját, a Dime Store Mystery-t Reed egykori mentorának, a két évvel korábban elhunyt Andy Warholnak ajánlotta. (Reed egy évvel később a velvetes John Cale-el együtt teljes albumot szentelt a témának, Songs for Drella címmel.) Az erős politikai vonal mellett szóba kerülnek az ikonikus helyek: a szövegekben szerepel a Central Park, a Soho, a Hudson folyó és a felhőkarcolók. Az anyag zeneileg több ponton a Velvet Underground hangzását idézi.
„Lou érezte, hogy mestermunkát végzett a lemezzel” – idézi második feleségét, egyben menedzserét, Sylvia Reedet a mostani kiadvány. Az öntörvényű zenész ezért sem engedett a kiadó nyomásának, és nem rövidítette meg az anyag egy órányi hosszát, holott ez még a bakelitek korszaka volt, és az LP-k elsöprő többsége 45 perc körüli volt. „Faulknernek ott volt Dél, Joyce-nak Dublin, nekem ugyanez New York és környéke. Nagy város, de témáját tekintve azért nem nyomja rá teljesen a bélyegét az albumra, mert sokat utazom, beszélek emberekkel, és mindenütt hasonló történetek jönnek elő. Más név, ugyanaz az élethelyzet” – fogalmazott Lou Reed egy 1989-es interjúban, amelyet David Frickének, a Rolling Stone magazin újságírójának adott.
A kiadványnak némi magyar vonatkozása is van: a borítófotót, amelyen Reed öt alakja látható, a fényképet a világhírű magyar származású fotóművész, Brassai (Halász Gyula) 1931-es képsorozata, a New York-i Metropolitan Museumban látható Big Albert’s Gang inspirálta.
A lemez üzletileg is bejött a Warner kebelén belül alakult kis kiadónak, a Sire Recordsnak, és Reednek is, hiszen a Sally Can’t Dance című, 1974-es albuma óta nem látott eladásokat produkált és több mint félmillió példányban kelt el. A mostani deluxe kiadás CD-i a lemez remaszterelt verziója mellett 1989-ben rögzített koncertfelvételeket, valamint demókat és kislemezeket tartalmaznak. A DVD-n a New York tizennégy dala látható és hallható egy 1989 augusztusi montreali estről, és szerepel rajta egy Lou Reeddel készült csaknem 25 perces beszélgetés audióanyaga is.
(Via MTI)
