1785. január 4-én, Hanauban született Jacob Grimm, német nyelvész, irodalomtudós, jogász, akit a német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon. Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccséével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk.
„Hanau, a fivérek szülővárosa a főterén szobrot állított világhírűvé vált fiainak, s a közeli Kasselban található a háromemeletes Grimm Múzeum, melynek külön érdekessége, hogy a lépcsőház falára a Grimm-testvérek életének történetét írták.” (Cultura)
Jacob Grimm fiatalkorát Steinau an der Straßéban töltötte, 1798-tól a kasseli gimnáziumba járt. 1802-ben beiratkozott a marburgi egyetemre, ahol Friedrich Carl von Savigny tanítványaként jogot tanult. Tanára jogtörténeti kutatásai és Johann Friedrich Ludwig Wachler előadásai felkeltették figyelmét a német nyelv és irodalom történeti fejlődése iránt. Amikor Savigny 1804-ben a középkori római joggal kapcsolatos kutatásai végett Párizsba utazott, rövid idő múlva Grimm is követte. Hamarosan azonban elege lett a jogi tanulmányokból és leveleiben arról írt, hogy szívesebben tanulmányozná az ófelnémet irodalmat.
Anyja 1808-ban bekövetkezett halála után Jacob Grimmnek kellett a családról gondoskodnia. A Vesztfáliai Királyságban uralkodó Jérôme Bonaparte könyvtárosaként kapott állást, és 1809 februárjában államtanácsi Beisitzerré nevezték ki. A hivatali elfoglaltságok mellett fennmaradó idejébe a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott. 1806-tól kezdve Wilhelm öccsével és a Werner von Haxthausen körüli baráti körrel meséket gyűjtött, amelyeket feldolgoztak és kiadtak.
„Jacob és öccse, Wilhelm nevét elsősorban az 1812-15 között két kötetben kiadott, Gyermek- és házi mesék című mesegyűjteményük – közismerten Grimm-mesék – tette világhírűvé.” (Cultura) Szinte mindenki ismeri a Csipkerózsikát, a Hófehérkét, a Jancsi és Juliskát és sok más történetet – a Grimm testvérek meséit mára már több mint 170 nyelvre fordították le.
„A testvérek az országot járva többnyire szájhagyomány útján őrzött népmeséket jegyeztek le oly módon, hogy azok eredeti stílusa, kifejezésmódja és sajátos világa megmaradjon. Az élő hagyomány örököseként forrásaikat autentikus nyersanyagként kezelték, az összegyűjtött anyagot folyamatosan csiszolták és alakították, s egyes helyeken rövid szerkesztői hozzátoldásokkal bővítettek a történeteken.” (Cultura)
A Hesseni Választófejedelemség visszaállítása után Grimm elvesztette könyvtárosi állását, de a visszatérő választófejedelem átvette a diplomáciai szolgálatához. 1814–15-ben a hesseni küldöttség vezetője volt a bécsi kongresszuson, majd rövid ideig Párizsban tartózkodott az elrabolt hesseni és poroszországi műkincsek visszaszolgáltatásáról szolgáló tárgyalásokon.
Ebben az időben kezdte el a szláv nyelvek tanulmányozását. 1815-ben visszavonult a diplomáciai szolgálatból, hogy idejét teljesen az irodalomtörténetnek és nyelvtudománynak szentelhesse. Mivel 1837-ben társszerzője volt a „göttingeni hetek” tiltakozó beadványának, a hannoveri király elmozdította állásából és kiutasította az országból. 1841-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király meghívására Berlinbe költözött és a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, azzal a joggal, hogy előadásokat tarthat. A germanisták 1846–47-es gyűléseinek egyik hangadója volt.
Jacob Grimm haláláig a berlini egyetemen tanított és öccsével együtt a német szótárukon dolgoztak, amelynek szándékaik szerint a teljes újfelnémet szókincset tartalmaznia kellett, ahogyan az Luther műveitől kezdve Goethéig megjelent.
Jacob és Wilhelm Grimm a német ókortudomány, a német nyelvtudomány és a német filológia megalapozóinak számítanak.
Jacob Grimm történeti összehasonlító módszere megteremtette a romanisztika kialakulásának feltételeit. Az olyan tanulmányai, mint az Über den deutschen Meistergesang Karl Lachmann kutatásai mellett a régi német irodalom első megbízható leírásai közé számítanak.
Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár. Jacob Grimm 1822-ben megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is első germán hangeltolódás néven ismernek. Az angolszász nyelvterületen ezzel szemben Grimm törvényéről beszélnek (Grimm’s Law). A germanisztika szempontjából szintén úttörő műve az 1835-ben három kötetben megjelent Német mitológia, amely nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. Ezt hasonló művek követték a finnugor és szláv nyelvcsaládok tekintetében.
Jacob Grimm 1863. szeptember 20-án halt meg, a Deutsches Wörterbuch Frucht (gyümölcs) szócikkének írása közben.
„Mivel a Grimm testvérek soha nem akarták elválni egymástól és egész életükben ragaszkodtak egymás iránti szeretetük kifejezése iránt, egymás mellé temették őket a berlini Szent Matthäus régi temetőben.”
„Jacob Grimm hagyatéka (például a széljegyzetekkel ellátott könyvei) a berlini Állami Könyvtárban, a Porosz Örökséggyűjteményben található. További vele kapcsolatos, illetve róla szóló fontos forrásanyag található unokaöccse, Herman Grimm hagyatékában, a marburgi Hesseni Állami Levéltárban, illetve a kasseli Grimm Fivérek Múzeumban.” (Cultura)
(Via Wikipedia, Cultura)
