Pap Vera Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1956. január 27-én született és 2015. április 9-én hunyt el Budapesten.
Pap Vera gyerekkorában bohóc akart lenni, édesapja gyakran elvitte a cirkuszba. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, 1979-ben a Vígszínházhoz szerződött.
36 éves vígszínházi pályafutása alatt olyan színpadi alakítások fűződnek a nevéhez, mint a Szentivánéji álom Hermiája, Kornis Kozmájának Hédije, az Úri muri Rozikája, Amadeus Konstanzája, Fejes Endre Cserepes Margit házasságának címszerepe, a Leonce és Léna Lénája, a Györgyike drága gyermek Györgyikéje, a Salemi boszorkányok Proktornéja, a Kurázsi mama Yvette-je, A revizor Polgármesternéje, Az ember tragédiája Évája, az Augusztus Oklahomában és a Mikve főszerepe. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban szerepelt.
Még főiskolás évei alatt kapta első főszerepét a Gábor Pál rendezte Angi Vera című filmben. Ezért a szerepért 1980-ban a Chicagói Filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját, 1981-ben pedig a David di Donatello-díjat. Az Angi Vera után számos filmes szerepet kapott, játszott a Csapd le csacsi!, A névtelen vár, a Dögkeselyű, az Uramisten vagy a Roncsfilm című alkotásokban is.
Alakításaiból egyszerre sugárzott lényének érzékeny, lírai és groteszk oldala. „Szorgalmának, színészi alázatának, tragikai képességének és egyedülálló humorának köszönhetően eljátszhatta a drámairodalom nagy szerepeit. Egyike volt a legigazabb színésznőinknek, sokat tudott a számkivetettek, a vesztesek, a megalázottak sorsáról, indulatairól, lázadásairól” – olvasható a Vígszínház visszaemlékezésében. Mint írták, Pap Vera több szerepében is bizonyította, milyen sokat tud a peremlét sötét útvesztőiről, az emberi kiszolgáltatottságról és magáról a színészi mesterségről.
Betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott: „Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam.” Még 2014 őszén is játszotta a Mikve főszerepét, és próbált a Fátyol nélkül című előadásban.
A Kossuth-díj átvételekor adott interjújában úgy fogalmazott: „pályámon valóban sok nehéz sorsú figurát játszottam el, nyilván hordozok magamban valamit, amitől ezt hitelesíteni tudom”. Hozzáfűzte, hogy a humor és a groteszk is nagyon fontos az ember életében, különben nem lehetne elviselni a drámaiságot, az élet drámaiságát sem.
