Anja Thauer csodagyereknek számított. 1960-ban, 15 évesen vették fel a Párizsi Konzervatóriumba, megnyerte a Grand Prix-t, és elkezdődött a nemzetközi karrierje.
- hirdetés -
Leszerződtette a Deutsche Grammophon, majd Msztyiszlav Rosztropovics érkeztével – aki ugyanazt a Dvořák-csellóversenyt rögzítette, amelyet alig korábban Anja Thauer is – parkolópályára tették őt. Bár a német csellista szerződése még további két albumra szólt, ezeket már nem vették föl. Fellépéseit azonban folytatta. 1973-ban öngyilkosságot követett el. Sírja Lübeck közelében található, 2019-ben helyezett rá emléktáblát egy amatőr zenetörténész, Hans-Joachim Köthe, aki nyugdíjas éveit Anja Thauer életének és pályájának kutatására szenteli. Az emléktáblán ez olvasható:
Egy áldott csellista, aki a világnak adta a tehetségét. Az összetörte őt. Japánban mítosszá vált.
A BBC nemrégiben rádióműsorban próbálta a Thauer-mítoszt feldolgozni, ugyanis – ki gondolná? – Anja Thauer ultrakultikus státusznak örvend különösen kelet-ázsiai gyűjtők körében, akik elképesztő összegeket fizetnek ki három lemezének valamelyikéért. Köthe szerint Anja Thauer édesanyja, Ruth – a Harmadik Birodalomban jelentős hegedűművészi karriert futott be – szándékosan próbálta meg kitörölni lánya munkásságát és emlékeit. Ezt az elméletet több anekdotikus bizonyíték, Thauer hagyatéka támasztja alá, ezeket azonban nem tették közzé, és arra sincs magyarázat, miért tett így az 1990-ben elhunyt anya. Tully Potter kritikus szerint Ruth Tauer szigorú, domináns, már-már kizsákmányoló anya volt, ami történt, megfelel a csodagyerekekre oly gyakran igaz forgatókönyveknek, azaz nem lehetett esélye a normális kamaszkorra, teljesen magányossá vált. Claude Françaix zongoraművész, aki Anja Thauerrel az 1960-as években játszott, úgy emlékezett vissza, hogy az anya a saját ambícióit vetítette ki a tehetséges lányába, a saját álmait akarta vele megvalósítani. A német Wikipedia-szócikk szerelmi bánatot ír a halál okaként. Anja Thauernek egy helyi, wiesbadeni nős orvossal volt kapcsolata. A csellista halála után öt nappal az orvos is öngyilkos lett. Kapcsolatukról keveset tudni, a Thauer-mítoszhoz ez is hozzájárul.
S hogy miért hívják időnként a német Du Prének? Mindketten 1945-ben születtek, ugyanakkor tanultak Párizsban, és ugyanabban a hónapban, 1973 októberében ért tragikus véget a pályájuk. (Mint ismeretes, Jacqueline Du Pré szklerózis multiplexben szenvedett, és 28 évesen vissza kellett vonulnia a koncertezéstől.) Léteznek összeesküvés-elméletek, amelyek a kettejük közötti rivalizálásról szólnak, és arról, hogy a férfiak által különösképpen dominált zenei világban Du Pré mellett már nem volt hely másik nőnek. Elizabeth Wilson, az angol csellista biográfus szerint több oka is van annak, hogy a két muzsikus nem élhetett ugyanazokkal a lehetőségekkel. A legfontosabb különbséget a földrajzi helyzet jelentette: akkoriban London számított a zenei világ központjának, onnan pedig jóval könnyebben lehetett érvényesülni, így juthatott el a brit csellista az Egyesült Államokba is.
Thauer felvételei digitálisan elérhetők: 2015-ben a Deutsche Grammophon újra kiadta a lemezeit, a Hastedt Musikedition pedig a korábban kiadatlan rádiófelvételeit jelentette meg.
(The Guardian)
