Mécs Károly színészi életpályáját és életművét idén Kossuth-nagydíjjal ismerték el. Az elismerés kapcsán az Index kérdezte a Nemzet Művészét.
– Áruja el, amikor értesült arról, hogy Kossuth-nagydíjat kap, mi jutott elsőként az eszébe, mi futott át a lelkén?
– „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehelet megszegik.” Ezt írta Arany János A walesi bárdok című versében. Ez ilyen pillanat volt. Tudtommal ennél nagyobb kulturális díj nem létezik. Ám ez a boldogság felelősséggel is jár. Bennem például azonnal átfutott, mi mindent tettem a múltban, amiért most ilyen kitüntető figyelmet, megbecsülést és szeretetet kapok.
– Ilyenkor mi ugrik be először: egy-egy szerep vagy az egész életút?
– Esetemben már az életút. Hatvannégy év. Kimondva ugyan soknak tűnik, mégsem az. Rengeteg munka, törődés, átéltség és élmény van mögötte. És persze kudarc és buktató is, de szerencsére olyan ember vagyok, aki nem gondol a rosszra. Engem a jó dolgok tesznek boldoggá és elégedetté.
A Mécs Károly elismerése kapcsán készült interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
Mécs Károly művészi munkáját 1970-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben lett kiváló művész. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, és 2013-ban kapta meg a Kossuth-díjat „klasszikus és modern darabokban egyaránt maradandó élményt nyújtó, a klasszikus polgári férfieszményt megtestesítő, magával ragadó, drámai erejű alakításaiért, filmszerepek emlékezetes megformálásáért, a közönség szeretetétől övezett művészi pályafutása elismeréseként”. Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben Cornelius életműdíjat kapott. 2016 novemberében a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
