Húsvét hétfőn a kölni szezonjához kapcsolódva mutatunk egy különleges válogatást az Iparművészeti Múzeum parfümösüveg-kollekciójából.
Évezredeken át a parfüm használata csak kevesek kiváltsága volt. A távoli országokból érkező, szárazföldi- és tengeri útvonalakon hosszadalmas szállítással nehezen beszerezhető egzotikus alkotóelemek, mint az ámbra, cibet, mósusz, pézsma, benzoé, mirha, tömjén miatt luxusterméknek számított.
Ráadásul ezt az értékes cikket hozzá illő míves illatszertartókban tartották. Ezek igen változatos anyagokból készülhettek, például alabástromból, üvegből, ékszerszerűen megmunkált vagy akár ékszerként viselt nemesfémekből (aranyból, ezüstből), borostyánból, gyöngyházból, porcelánból.
Az Iparművészeti Múzeum kollekciójában közel 150 olyan műtárgy található, amelyek az illatokhoz kapcsolódnak. A múzeum gyűjteményének legkorábbi illatszertartó üvegcséi az ókori Római Birodalom területéről származnak, az üvegfúvás feltalálása utáni időkből, a Kr. utáni 1-4. századból. A múzeum válogatása bemutatja, ahogyan a 18. században még keveseknek elérhető luxus, a parfüm a 19. században szélesebb körök – a vagyonos polgárság – számára is elérhetővé vált, majd a 19. és 20. század fordulóján a parfümházak gyáripari termelése hozta meg az igazi áttörést: a parfümök meghódították a világot és a mindennapokat.
Néhány kedvencünk a válogatásból:
Kerek talp, pereme zegzug-vonalas csiszolású, körte alakú test, kihajló szájperemben végződő, gyűrűtagos nyakkal, virág alakú dugóval. A talapzat zöldesbarnás márványozott, a test kilenc mezőre osztott, mézsárga és lithyalin üveg. A kilenc gerezdben fülke- szerűen kialakított lithyalin üveg felületek olív csiszolatokkal. A nyakrész tizennégy lapra fazettált, a gyűrűtagos nyakon ugyanennyi golyós csiszolattal. A test alja és a nyakrész aranyozott sávokkal díszített. A klasszicizáló stílusú lithyalin üvegek kiemelkedően szép példánya.
A palack egy paradicsomfajtát (Solanum lycopersicum) formáz. Teste három osztású, gerezdelt, beszűkülő nyakrésszel. Dugója négy csészelevélen nyugvó bimbó. Színezése naturalisztikus, sárgásvörösbe hajló zöld test, a „szár” sötétzöld, a dugó „levelei” kékkel, illetve zölddel csíkozottak, a „bimbó” kék.
Igen alacsony, kerek talp, erősen kihasadó, nyolc lapra fazettált edénytest, kiugró, ugyancsak nyolc lapra csiszolt vállal és felfelé erősen bővülő nyakkal. A testen mind a nyolc csiszolt lapban, egy-egy mandula formájú, szintén csiszolt díszítmény, arannyal keretelve. Felette aranyozott, geometrizáló, stilizált növényi ornamentika, majd a nyaktagon erősen kopott meandersor és csillagokból kialakított mustra. A szájperem belül széles sávban aranyozott. A dugó türkizkék, átlátszó üveg, hat lapra fazettált, csúcsos végződésű.
A chatelaine-lánc akasztóját medalionba foglalt női mellkép díszíti. Az akasztóhoz egy fonott, széles, szalagszerű lánc kapcsolódik, rajta neszesszer tok és két egyszerű lánc, melyekről gyűszűtartó, illetve illatszertartó csüng alá. A neszesszer lapított, felfelé szélesedő téglány alak, forgópánton járó fedéllel. Egyik oldalán gitározó nő, a másikon fuvolázó férfi alakja – mindkettő kartusba foglalva. A fedelet díszes keretbe foglalt hangszerek, illetve táj díszíti. A tokban fülkanál, fogvájó, tűtartó, tollkés, olló, tűfűző található. A gyűszű- és az illatszertartó fedele szintén forgópánttal záródik. Domború oldallapjaikon négy-négy tájképecske van.
A fekvő téglalap alakú fésű bontó és sűrű fogsorral készült, a kettő között gótizáló, áttört, mérműves faragással. A fésű egyik oldalán középütt a Prenez plaisir (fogadd örömmel) felirat olvasható, a másik oldalon két kör alakú – kenőcs vagy illatszer tárolására szolgáló – rekesz helyezkedik el, melyeket egy-egy oldalra kihúzható lap zár le.
A fésű közeli analógiája az edinburghi Royal Scottish Museum – National Museum of Scotland gyűjteményében található. Azonos a fésűk szerkezete, aránya, a mérművek faragási módja, mezőkre osztása, a középső áttört csillag és a két-két szélső betétmező, melyet a három egymásba kapcsolódó körrel díszített mezők közötti poncolt, hullámos vonal vízszintesen is két részre oszt csak a felirat más.
Az edinburghi és a budapesti fésűk stíláris szempontból, az egymásba kapcsolódó, középen kereszttel díszített körökből álló rácsmotívumok alapján Burgundiai Margit flamand hercegnő 1400 körüli fésűjéhez kapcsolhatók.
