Május 11-én 66 éves korában elhunyt Demény Attila Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, Nádasdy-díjas operarendező, karmester, zongoraművész, fesztiválszervező. Az erdélyi és magyarországi zenei élet jelentős személyisége.
Demény Attila 1955. március 2-án született Kolozsváron. A kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979-ben végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd 1987-ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett.
Operarendezői munkásságában a klasszikus nemzetközi repertoár mellett erőteljes hangsúlyt kapott a klasszikus és kortárs magyar operák bemutatása. 1988-tól a Kolozsvári Magyar Opera főrendezője. Emlékezetes rendezései közül kiemelendő a Kodály Székely Fonó és a Sosztakovics Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című előadás. Mindkettőről MTV-film is készült, a Székely Fonó szerepelt az 1991-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon majd az 1993-as Párizsi Filmfesztiválon és a 2000-es Hannoveri Világkiállításon, a Rayok pedig az 1993-as Balaton Fesztiválon.
Zenei vezetőként vezényelt opera- és kortárs zenei előadásokat; ő mutatta be először Erdélyben Kodály Psalmus Hunagricusát (1992) és Bartók Cantata Profanáját (1995).
Ez a több évtizedes késés a világ számos pontján talán érthetetlen, de Erdélyben tragikus aktualitása volt. 1993-tól a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke. Fesztiválszervezőként nevéhez fűződik a nemzetközi előadógárdát felvonultató kolozsvári 1995-ös Bartók, 1997-es Kodály, 1999-es Zsurka Péter és a 2000-es Balogh Emléknapok valamint a 2003-2006 között Balatonfüredi Művészeti Fesztiválok megszervezése.
Zeneszerzői munkásságát kiváló szakmai felkészültség és a 20. századi zenei nyelveket sajátos hangvételben egyesítő egyéni stílus jellemzi. Ez a nem túlbonyolított, expresszionista beszédmód képes arra, hogy általa a századforduló fontos közép-kelet-európai történetei fogalmazódjanak meg.
2019-ben a Budapest Music Centerben és a Kolozsvári Magyar Operában hallható szerzői estjén is ilyen lényeges zenei történetek szólaltak meg: Az utolsó meggymag című kamaraoperájában csakúgy, mint Weöres Sándor, Nagy László, Szőcs Géza, Balla Zsófia, Visky András versei nyomán írt vokális kamaraciklusaiban, valamint kórusműveiben és hangszeres darabjaiban, melyek képesek átfogni a szertefoszlott illúziók és a ragyogó, transzcendens szférák között tátongó távolságot.
2021 februárjában fejezte be utolsó munkáját Lacrimosa című kórusművét.
