Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy különleges, színháztörténeti jelentőségű előadás lesz 2022. február 6-án a Jurányi Ház színháztermében: 200. alkalommal látható Keresztes Tamás Akszentyij Ivanovics Popriscsin szerepében.
A Gogol azonos című kisregényéből készült, Bodó Viktor rendezte, Keresztes Tamás előadásában látható Egy őrült naplója a Katona József Színház, a Füge Produkció, az Orlai Produkciós Iroda és a szegedi Maszk Egyesület koprodukciójában jött létre, bemutatója a Thealter Nemzetközi Színházi Fesztiválon volt. Ez az együttműködés páratlan a hazai színházi világban, hiszen az ország egyik vezető kőszínháza és legjelentősebb magánszínháza, a független szcéna fontos képviselői vettek benne részt.
2016. július 22-én a szegedi Régi Zsinagógában a nézők tudták, hogy egy nagyszerű előadás és egy kiváló színművész lenyűgöző alakítása született meg, de ilyen hosszú, töretlen szakmai és közönségsikerű sorozatról nem álmodhattak az alkotók.
A monodráma színészt próbáló feladat, a pálya csúcsa.
Aki egyedül áll a színpadon, partnerek nélkül, lelkileg, fizikailag és színésztechnikailag is egészen máshonnan merít magából. Az a személyesség, ami őt a darabhoz fűzi, egészen egyedülálló őszinteséggé alakul. Számtalan kritika és nézői visszajelzés tanúskodik arról, hogy az Egy őrült naplója a 21. századi magyar színháztörténet egyik megkerülhetetlen alkotása, Keresztes Tamás pedig elnyerte méltó helyét a legnagyobbak között. Nem csupán az a lenyűgöző, ahogy pétervári kishivatalnokká lényegül át, hanem az is, ahogy az előadás alatt felvett zajokból és zörejekből, azokat valós időben egymásra keverve teremti meg Popriscsin különös világát.
Ez a színészi kreativitás és koncentráció magasiskolája.
Az alakításért Keresztes Tamás a Thealteren elnyerte a Kritikusok díját, a Mastercardtól pedig Az év színházművésze díjat. A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazata alapján megkapta A legjobb férfialakítás díját, a MOST Feszt zsűrije pedig A legjobb alakítás díjával, valamint a díszletért és a zenei anyag megalkotásáért különdíjjal ismerte el, az előadás pedig megkapta A legjobb monodráma díját.
Az Egy őrült naplóját meghívták Kolozsvár, Temesvár, Várna, Szófia, Pilsen, Pozsony, Kielce, Sepsiszentgyörgy, Thesszaloniki jelentős nemzetközi fesztiváljaira, és hatalmas sikerrel vendégszerepelt az előadás 2018-ban Szentpéterváron, abban a városban, ahol Gogol elbeszélése játszódik.
Nemcsak az alkotók pályáján, a díjak, a hazai és nemzetközi meghívások miatt számít mérföldkőnek az Egy őrült naplója, hanem az online színházi közvetítések történetében is. Ez volt az első olyan előadás, amelyet élőben, a SzínházTV-vel együttműködve streamelt az Orlai Produkció. Ez a verzió több ezer nézőhöz ért el határokon innen és túl.
„Rettenetesen kimerítő lelki, szellemi és fizikai munka ez egy zseniális művel.
A lényegi kérdés az, hogyan lehet gondolkodó emberként feldolgozni azt, ha valaki beleszületik egy társadalmi csoportba, ahonnan nem lehet, nem tud kitörni.
Kezdetben egy jól beidomított állampolgárt látunk, aki tiszteli a cárt, csodálja feljebbvalóját, és közben ostobaságokat gondol a világról. És akkor jön a fordulópont: ez a kispolgár szerelmes lesz. A szerelem, amihez nyilván párosul egyfajta szabadságérzés is, elkezdi feszíteni belülről. A drámát az hozza létre, hogy Popriscsin látja, a valóságban nem tud kitörni, tehát kreálnia kell egy világot, amelyben szabad tud lenni” – fogalmazott Bodó Viktor a bemutató előtt.
2020 őszén Keresztes Tamás ezt a gondolatot folytatta tovább: „Az Egy őrült naplójának a legfőbb gondolata számomra, hogy milyen bizalmatlanul és előítélettel kommunikál, néz egymásra manapság az utca embere. Ha valakit képesek vagyunk szeretni és megfogni a kezét, azt nem veszítjük el, és már vele együtt foghatjuk meg egy újabb másik kezét. Ha azt veszem, ez egy nagyon keresztényi gondolat.
Gogol művének az alapfelvetése, hogy mi történik azzal az emberrel, akitől megvonják a bizalmat sugárzó tekintetet.
Az az ember elkezd összeesküvés-elméleteket gyártani, elméletek mentén kénytelenek megfogalmazni magának a világot emberi érintkezés nélkül.”
