Regényeiből készítették az első merchandise termékeket, könyveit még Viktória királynő is éjszakába nyúlóan falta. 1812. február 7-én született és 1870. június 9-én hunyt el Charles Dickens, a viktoriánus Anglia legnagyobb írója, a Twist Olivér és a Copperfield Dávid szerzője.
Portsmouthban született 1812. február 7-én, de tízéves korától már Londonban élt. Apja, a haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője 1824-ben az adósok börtönébe került, s a gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpasztagyárban.
E gyermekkori traumát későbbi írói pályájába forgatta be, fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét.
Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, azután parlamenti riporternek szegődött a Morning Chronicle-hoz. Közben Boz álnéven rövid írásai, esszéi jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy egy neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon. Így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe.
A viktoriánus könyvkiadás egyik legnagyobb sikersztorijának számító könyv több folytatást is kapott, de – ahogy manapság a sikerfilmekhez – merchandise termékek is kapcsolódtak hozzá.
Így árultak Pickwick szivart, játékkártyát, porcelánfigurákat, vagy az egyik szereplőről, Sam Wellerről elnevezett puzzle-t, cipőpasztát és vicclapot.
Ebben az évben megnősült, a házasságból tíz gyermek született.
Dickens pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Népszerűsége a társadalom minden rétegére kiterjedt: az ifjú Viktória királynő naplója tanúsága szerint késő éjjelig fennmaradt, hogy elolvassa és részletesen kivesézze a Twist Olivért és Pickwick Klubot. Elsőként a Twist Olivér, a XIX. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja és az első korszakot lezáró Martin Chuzzlewit.
Egész életében az illusztrátoraival szoros együttműködésben dolgozott. Már a könyv kezdetén vázolta nekik a történetet, hogy biztosan jól tudják megragadni az egyes karaktereket, illetve a helyszíneket és minden éppen olyan legyen, ahogy ő elképzelte. Jó előre közölte a grafikussal az adott hónapra tervezett részeket, hogy azok már akkor elkezdhessenek dolgozni, mikor a szöveg még nincs is kész. „Mindig kész volt akár a legapróbb részletekig jellemezni a karaktereit és vázolni a fantáziája szüleményeinek élettörténetét.” – idézte fel a közös munkát Marcus Stone, a Közös barátunk című kötetének illusztrátora.
1841-ben ellátogatott Amerikába, ahol ovációval fogadták, de sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről. 1843-ban írta meg talán legtöbbször lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket.
1850-ben jelent meg a nem titkoltan önéletrajzi jellegű Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása.
Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehéz idők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, s meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: a 45 éves író beleszeretett egy 18 éves színésznőbe, akivel másfél évtizedig titkos viszonyt folytatott. Dickens felesége rájött a kapcsolatra, s különvált férjétől, de haláláig kitartott mellette.
Miután házassága tönkrement, nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, s végül hatalmas sikert aratott. Valószínűleg az ebbe fektetett rengeteg energia nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. Ekkor készült el A két város meséje című történelmi regénye, s az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról.
1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. 1870 áprilisában egy felolvasóestjén összeesett, két hónappal később, június 8-án pedig Chatham melletti házában munka közben rosszul lett, s egy nappal később meghalt. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.
