Kulcsár Noémi koreográfus számára is új alkotói perspektívák nyíltak gyermekei megszületésével. Az Állatok farsangja és a Mókás Mikulás után Dániel András népszerű mesesorozata alapján készül az új bemutató, A kuflik és a nagy táncelőadás. A premier a Nemzeti Táncszínházban lesz március 2-án. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendező-koreográfussal.
– Miért épp a kuflikról készítesz előadást?
– Két kisgyermekem van, egy ötéves kislány és egy két és fél éves kisfiú. Folyamatosan keresem a nekik megfelelő irodalmat, így találkoztam a kuflikkal, akik azóta a mindennapjaink részévé váltak. És ahogy olvastam, feltűnt, hogy az én mozgásvilágom a táncban hasonlatos Dániel András írott humorával, szövegeivel, látásmódjával.
– Mi fogott meg a történetekben? Mi az, ami a gyerekeknek működik, és mi az, amitől a felnőtteket is lekötik a kuflik kalandjai?
– A gyerekek számára megkapó a hét kufli alakja, nagyon kidolgozott és egyéni karaktereik. Ráadásul
ez egy kortárs, urbánus mese, tele olyan helyzetekkel, amilyenekkel a hétköznapokban is találkoznak,
így könnyen megtalálják bennük az ismerősséget. Emellett a kuflik egy elvarázsolt, kicsit misztikus világot is képviselnek, ami szintén vonzóvá teszi őket a gyerekeknek. A felnőtteket pedig eléri az a humor, ami a kiszólásokban megjelenik, az a reflexió, ahogyan Dániel András a mindennapi szituációkat megjeleníti.
– Mindegyik kuflival találkozhatnak a nézők?
Igen, mind a hét kufli megjelenik a színpadon, zenélni pedig a varázsgomba fog. Van egy kerettörténet, amelyben Pofánka szeretne egy táncelőadást készíteni, és ebbe húzza be a többi kuflit. Amíg eljut addig, hogy ez sikerül neki, a nézők interaktív módon ismerkedhetnek meg a balettel, a színházzal. Elhangzanak Dániel András szavai is, de zömmel a mozgás nyelvén meséljük el a történetet.
– A 17 Kuflimeséből konkrét meséket dolgoztatok fel, vagy csak motívumokat használtatok?
A már megjelent történetekből emblematikus motívumokat használtunk fel, olyan, a Kuflimesékből ismerős történetszálakat vagy jeleneteket, amelyek kapcsolódnak a kerettörténethez, és beleillenek Pofánka táncelőadásának létrehozásába. Ez viszont teljesen új, ezt mi találtuk ki, nem szerepel egyetlen mesében sem.
– Nem ez az első kifejezetten gyerekeknek készített előadásod. Másképp kell fogalmazni nekik?
– Táncnyelvben nem feltétlenül, de a vizualitásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni egy gyerekeknek készült produkcióban.
A zenék esetében fontos, hogy fülbemászóak legyenek, de egyúttal a zenei műveltséget is építsék.
Volt, hogy digitálisan hoztuk létre a látványt, a zenét pedig bejátszottuk, ebben az előadásban viszont egész más érdekelt. A textúrák tekintetében a puhaságot kerestem, így a kuflik és mindaz, ami körülveszi őket, puha szivacsból és plüssből lesznek, a zene szempontjából pedig az élő előadás mellett döntöttem. A Mókás Mikulást játszottunk egy vidéki városban, és szinte koncerthangulat alakult ki, annyira fölpezsegtek a gyerekek. Az óvó nénik és a tanító nénik csitították őket, én viszont kifejezetten kértem őket arra, hogy engedjék nekik a teljes belefeledkezést. Természetesen lényeges, hogy tanítsuk, vagy valami, jelen esetben a színház, a tánc, a balett felé terelgessük őket, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élményt megéljék.
– Említetted a kuflik jellegzetes alakját. Mennyire lehet eltávolodni az illusztrációktól, kezelhetitek-e azokat szabadabban, vagy épp az ismerősség miatt ragaszkodni kell a rajzokról ismerős formákhoz, színekhez?
– A kuflik formáit, színeit megtartjuk, de minden táncművész a saját arcával játszik. A jelmezeknek nincs lábrésze, amivel nem könnyítettük meg a táncosok helyzetét, azonban a mozgásanyagot úgy koreografáltam meg, hogy tisztában voltunk ezzel a nehézséggel. Érdekes módon ezek az új keretek felszabadítóan hatnak, teljesen átadják magukat ezeknek a karaktereknek, és igazi kuflivá válnak.
– Milyen életkorú gyerekeknek ajánlod az előadást?
– Ahogy a mese szól a gyerekeknek és a felnőtteknek, úgy szól az előadás a kisebbeknek és a nagyobbaknak is. A három- és a tízévesek is egyaránt élvezni fogják, úgy érzem, széles az a korosztály, amelyet megszólít. Lesz, akit a trambulinon ugráló kuflik varázsolnak el, és lesz, aki a színházi előadás létrejöttét találja majd izgalmasnak.
– A kuflik és a nagy táncelőadás márciusban többször is látható, 23-án viszont kifejezetten egy felnőtteknek készült koreográfiát láthat tőletek a Nemzeti Táncszínház közönsége.
– A Nemzeti Táncszínház huszadik születésnapját ünneplő programsorozatában, a Let’s Dance-ben veszünk mi is részt. Ezeken az esteken több társulat is bemutatkozik. A Kulcsár Noémi Tellabor táncosainak egy Bolerót készítek kifejezetten erre az alkalomra. Bár a táncművészeti egyetemista növendékeimnek már készítettem egy koreográfiát erre a zenére, ezúttal teljesen máshonnan, egy új koncepció mentén közelítem meg a darabot. Azt szeretném megfogalmazni, ami zsigereiben érdekel a zeneműből, és abból a fókuszból, ami engem ma, 2022-ben foglalkoztat.
