1912. április 30-án született Nagyváradon és 1986. október 12-én hunyt el Budapesten Fényes Szabolcs Erkel Ferenc-díjas operettszerző, a filmzene mestere, számtalan sláger komponistája.
Családja többszörösen is kötődött a zenéhez, mérnök édesapja több ismert magyarnóta szövegét írta Fráter Loránd és Balázs Árpád muzsikájára, egyik nagynénje, Fényes Annuska Jacobi-operettek primadonnája, másik nagynénje hegedűművésznő volt.
Szabolcsot mindenki csodagyereknek tartotta, hiszen egészen kiskorában már kiválóan zongorázott és rögtönzött. A vélekedést csak ő nem osztotta, szerinte csupán az apja által föladott témát, hangulatot, verssort fejezte ki a megfelelő akkordokkal.
A család a trianoni béke után Magyarországra települt át, Fényes Szabolcs magánúton tanult az érettségiig, közben zenei stúdiumokat is végzett a zeneszerző, zenepedagógus Siklós Albert növendékeként. Alig múlt tizennyolc éves, amikor a fővárosi operettszínház bemutatta A hárem című zenés játékát. Az ifjú tehetségre felfigyelt a kor legnépszerűbb szövegkönyvírója, az Ábrahám Pál távoztával szerzőtárs nélkül maradt Harmath Imre, és megkereste a Maya szövegkönyvével. Fényes Szabolcs két hét alatt készült el a zenével, és a darab – főszerepben Honthy Hannával – bombasiker lett, azóta bejárta szinte az egész világot, tucatnyi országban mutatták be.
Fényes ezután sorra írta a fülbemászó zenéket (Manolita, Csipetke, Music Hall). A harmincas évek elején, a nagy gazdasági válság alatt ő is külföldön próbált szerencsét: Bécsben, Berlinben, Párizsban filmzenék komponálásából tartotta el magát. A német fővárosban ott állt a siker kapujában, 1935-ben ide tervezték a Maya világpremierjét, de a náci Harmadik Birodalomban a librettista Harmath és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt ebből nem lehetett semmi.
Barátai biztatására 1942-ben megpályázta és el is nyerte a majdnem csődbe jutott Operettszínház igazgatását. A tisztséget 1949-ig töltötte be, ezalatt a nehéz időkben a Latabár testvérek és Honthy mellett Karády Katalin, Mezei Mária, Tolnay Klári, Csikós Rózsi, Turay Ida, Somogyi Nusi fémjelezte társulat szolgált vigaszul a közönségnek.
A második világháború végén, Budapest ostroma után az első társulati ülésen az elnöklő kultúrpolitikus kemény szavakkal ostorozta a színház volt kapitalista irányítását – majd átadta az igazgatói megbízást a régi-új vezetőnek.
Erre az időszakra esett a Rigó Jancsi című operettjének bemutatása és ismét műsorra tűzték a Mayát, amelyben Karády partnere Básti Lajos volt. Fényesre jellemző, hogy bár felesége a korszak híres szubrettje, Csikós Rózsi volt, az általa írott darabokban nem osztott neki szerepet és nem írt neki külön dalokat.
1949-ben, az Operettszínház államosításakor a Vidám Színpadhoz helyezték át zenei vezetőnek, majd 1957-60 között ismét az Operettet irányította. Az 1960-as, 1970-es években bemutatott színpadi művei között volt a Latinovits Zoltán vendégszereplésével színpadra vitt A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, a Lulu és a Florentin kalap.
Fényes Szabolcs a könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelőjeként kedvelt filmzene-komponista is volt. Százharmincegy film muzsikáját írta, köztük az Egy szoknya, egy nadrág, a 2×2 néha öt, az Esős vasárnap, a Fűre lépni szabad, a Dollárpapa című sikerfilmekét. Több mint fél évszázad alatt 45 operettet és színpadi művet komponált, három önálló nagylemeze is megjelent.
Áradó, érzelemgazdag muzsikái megérintették a közönség lelkét. Az általa szerzett melódiák hosszú, nagyszerű pályafutásának lezárulta után is népszerűek, néhány a legismertebbek közül: Mindig az a perc, Álmaimban valahol, Van-e szerelmesebb vallomás?, Csak egy kis emlék, Nemcsak a húszéveseké a világ, Küldök néked egy nápolyi dalt, Szeretni bolondulásig, Fehér sziklák.
Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el. Művészi teljesítményéért 1964-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1972-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címmel tüntették ki. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kaphatnak meg.
(Via MTVA)