A Mária evangéliuma rockopera ősbemutatója 1991-ben nagypénteken volt, idén pedig nagyszombaton, azaz április 16-án láthatja először a közönség a LantArt Produkció előadását a Győri Nemzeti Színházban, amelynek zeneszerzőjét, Tolcsvay Lászlót kérdeztük múltról és jelenről, anyákról és fiúkról. És ahogy előkerült néhány harminc évvel ezelőtti mondat, hirtelen azzal szembesültünk, hogy a világ alig változik – de kis, személyes világmegváltó csodák minden időben történnek.

- hirdetés -

– Szeretnék idézni öntől egy mondatot egy olyan interjúból, ami a harminc évvel ezelőtti ősbemutató apropóján készült. Így hangzik: „Azt szeretném, hogy azok a művek, amelyeket írok, valamennyit változtassanak a világon.” Nem tudom, hogy egy művészeti alkotás alapjaiban megrengetheti-e a világot – valószínűleg nem –, de apró hétköznapi, privát csodákat tehet. Volt ilyen hatása a Mária evangéliumának? Eljutott önhöz ilyen történet?

– Volt! A darabot szlovákul is bemutatták Pozsonyban. Ennek az előadásnak a rendezője korábban tíz évig nem beszélt az édesapjával, mert valamin összevesztek. Az apa megnézte a Mária evangéliumát, és a bemutató után kibékültek. Ez gyönyörű, ugye? Ha ilyen ajándékot kap az ember az élettől, akár azt is mondhatja, hogy megváltoztatta a világot. Ugyan ez csak egy rockopera – mint egy klasszikus operában, itt is motívumrendszerek fogják össze a muzsikát, és azokon keresztül bontakoznak ki a karakterek és a dráma –, de

az emberiség egyik legszebb távlata az evangéliumi történet, ami kétezer év óta meghatározza a sorsunkat közösségileg és egyénileg is.

Nem tudom, hogy a mai világunkban milyen hatása lesz, de azt remélem, hogy azoknak az embereknek, akik együtt dolgoznak a darab megvalósításán, változást hoz az életébe. Most, erre a produkcióra, egy teljesen új alkotócsapat állt össze, amelynek a tagjai a szélrózsa minden irányából jöttek, és általuk ugyanúgy eltérő zenei világok találkoznak, mint ahogy a Mária evangéliuma zenei világa is sokféle forrásból merít.

Tolcsvay László a Mária evangéliuma olvasópróbáján – fotó: Kállai-Tóth Anett

– Játszották a Mária evangéliumát Szlovákiában, Csehországban, Olaszországban, Németországban is. Másképp fogadták a művet az egyes országokban? Más árnyalatokra rezonáltak a különböző népek, kultúrák?

– Túl azon, hogy a cseh és szlovák területen még él a valamikori monarchia lelkülete, különös volt tapasztalni, hogy a szláv lelkek mennyire ráéreztek. Érezhető volt, hogy mennyire befogadták a darabot. A már említett pozsonyi bemutató egyik főszereplőjének a fia 25 évvel később Csehországban, Brnóban rendezte meg a Mária evangéliumát, így ott is generációkat ölel át a mondanivalója, a muzsikája.

Persze, sok múlik a fordításon, a nyelv hangzásán, de az az érzelmi telítettség, amivel az alkotók és a közreműködők mindenhol hozzáálltak, ugyanannak a lelki összetartozásnak a gyönyörűségét mutatta, hiszen az alkotás folyamata alatt minden csapat testvéri közösséggé alakult.

És ez a lelkület, ami miatt nem csak a vallásos emberekhez szól a darab. Egyetlen országban tartottam attól, hogyan fogadja majd a közönség: Olaszországban. A Madách Színházat hívták meg Trentóba, ahol egy hatalmas sportcsarnokban játszották az előadást. A 20–21. században a modern olasz művészet, azt hiszem, már egy picit távolabb van a vallásos témáktól, hiszen bármelyik régi épületbe, templomba vagy akár városházára mennek be, számtalan zseniális festő aranyozza be szó szerint is az életüket. A mai művészet Itáliában nem feltétlenül a passió történetét keresi. Azért volt bennem egy kis félelem, mert nem tudtam, a színházban mennyire fogják ezt furcsának találni. Ehhez képest óriási várakozással ültek be az előadásra, és nem csupán elfogadták, hogy mi erről a témáról beszélünk, de tökéletesen tudtak azonosulni a darab üzenetével.

– Ha már a zenét említi: ebben a produkcióban új hangzásvilággal kerül színre a mű. Mit jelent ez? Mit változtatott a jól ismert dallamokon?

– Semmit sem változtattam az elmúlt évtizedekben. Miért is tettem volna? Az egyetlen kardinális változás, hogy nagy örömömre élő zenekar, a Győri Filharmonikusok fogják játszani Werner Gábor vezényletével. Ez eddig csak egyszer fordult elő, a bemutató 25. évfordulóján a Müpában. Színházban csupán Brnóban működött közre igazi nagyzenekar, minden más esetben fél-playback volt. Akkor kaptam étvágyat arra, hogy milyen jó lenne itthon is ilyen körülmények között megcsinálni a darabot. Hála Istennek, ez most megvalósul.

Lantos Anikó, Tolcsvay László, Werner Gábor, Benedek Mari – fotó: Kállai-Tóth Anett

– Ahogy az imént említette: egy, a szélrózsa minden irányából érkező csapattal. Ezek az irányok színházakat, műfajokat jelentenek, sőt akár azt is, hogy van, aki először találkozik a Mária evangéliumával, és van, aki már a többedik előadásban énekli?

– Bizony, és ennek különleges izgalma van! Kettős szereposztás van, a két Mária közül Bordás Barbarával még nem dolgoztam, de nagy felfedezés számomra, az anyai érzéseket csodálatos hitelességgel közvetíti. Füredi Nikolett már többször énekelte a szerepet, úgy is mondhatnám, otthon van benne, csakúgy, mint a Jézust alakító György Rózsa Sándor. Földes Tamással a Mária evangéliuma margitszigeti előadásán dolgoztunk együtt. De látom, hogy az új alkotócsapattal készülő előadás őket is nagyon inspirálja. Kocsis Dénessel az Ördögölő Józsiásban dolgoztunk már együtt, és milyen az élet: ott ördög volt, itt pedig Jézus Krisztus lesz. A János apostol szerepét éneklő Feke Pállal és a Heródest alakító Novák Péterrel először dolgozom együtt. De sorolhatnám az összes közreműködőt, mert egészen fantasztikus előadók mindannyian.

– Mely fázisban, hogyan kapcsolódott be az előadás koncepciójának a kidolgozásába? A mű egyik szerzőjeként mennyire engedékeny az rendezői ötletek terén?

– Abba egyáltalán nem akartam beavatkozni, hogy Juronics Tamás és az alkotótársai hogyan gondolkodnak a darabról, mert elsősorban az ő lelki összecsengésük számít. Benedek Mari az ősbemutatóhoz reneszánsz festményekből merített ihletet a kosztümökhöz, most 21. századi jelmezeket tervezett. Cziegler Balázs expresszív díszlete pedig egyszerre archaikus és vadul modern. Tamás rendezői és koreográfusi koncepciójával együtt, ígéretes előadás elé nézünk.

Azért imádok színházban dolgozni, mert ez a munka egy közösség lelki erejéről szól.

Én „csak” a zeneszerzője vagyok a darabnak, ami a színészek által kel életre, és ebben a történetben mindenkinek, az epizódszereplőknek is súlya van. Alig várom a bemutatót!

– Egyetlen kérdés erejéig visszatérhetünk a múltba? Mi predesztinálta önt, Müller Pétert és Müller Péter Sziámit a közös munkára?

– Ezen sokat gondolkoztam, és nem csak akkor, hanem azóta is. Müller Péterrel korábban is dolgozunk együtt, és mély barátság volt akkor is közöttünk, de Sziámival ez volt az első munkánk. Az predesztinálhatott, vagy talán pontosabb úgy fogalmazni,

az tett minket képessé ennek a műnek a megalkotására, hogy mind a hárman nagyon szerettük az anyánkat. Tudjuk, milyen egy szoros anya-fiú viszony, és értékeljük az életnek azt a szelíd befogadó, teremtő, gondoskodó, alkotó oldalát, amit a nők képviselnek.

A darab utolsó mondata úgy hangzik, hogy „jöjjön el az anyák kora végre”. Ha belegondolunk, mit művelünk már megint, mi, férfiak, azonnal aktualitást nyer ez a vágy. A Mária evangéliuma egy olyan pillanatban hangzik el Magyarországon, amikor egy fontos, nagy fordulatnak kellene megtörténnie.

Tolcsvay László, Lantos Anikó – fotó: Kállai-Tóth Anett

– Ahogy készültem erre a beszélgetésre, harminc évvel ezelőtti újságcikkeket olvasgatva szembejött velem egy gondolata, ami alá mintha újra becsúszott volna az élet: „Soha nem esik szó például egy háború kapcsán az anyákról. Nem esik arról szó, hogy ha az ember bajba kerül, az anyját hívja segítségül. Ez a legfontosabb kapaszkodónk az életben.”

– A nő teremt, létrehoz, megszüli az embert. Egészen hihetetlen és csodás képesség ez, amit mi, férfiak, sosem fogunk megtapasztalni. Egy olyan érzés, amit mi nem élhetünk át. Mi, férfiak rombolunk, a nők teremtenek. Akkor lenne rend a világban, ha ez a két energia egyensúlybanM lenne.

Nő és férfi újbóli egymás felé fordulása nagyszerű lehetőségeket teremtene a világban. Ezért fontos a nő, az anya alakja, ezért tisztelik ösztönösen a világon mindenütt évezredek óta.

Anyaföld, anyanyelv – mondjuk, és ezekben a fogalmakban nagyon pontosan összegződik az ősi viszony, hiszen a természet is nőnemű. Azért gyalázzuk le folyton a Földünket, és azért tesszük tönkre a természetet – bár nagyon remélem, nem véglegesen –, mert ő, mint női princípium, csak szelíden létezik. Az alkotó és pozitív férfi energiákra is szükség van, hogyne lenne szükség! Nem tudom felmérni, hogy a mai világban kihez, mihez szól a Mária evangéliuma, de azért vagyok most boldog, mert azt viszont pontosan tudom, hogy akik ezt az előadást létrehozzák, azok szívvel-lélekkel csinálják.