Öt percen át állva tapsolt a japán közönség azon az előadáson, amelynek egyik főszereplője a magyar balett-táncos, Kovács Zsolt Vencel volt. A 23 éves művészt a Giselle című darab férfi szerepének újragondolására kérték fel, amely a 19. századi romantikus balett egyik legmaradandóbb remekművének tartanak a kritikusok. A Nara Centennial Hallban tartott premiernek akkora sikere volt, hogy a fiatal művészt arra kérték, jövőre tartson kurzust a színészi jelenlét, a tánc és a technikai bravúrok kapcsolatáról.
A japánok mindennapjaihoz szorosan hozzátartozik a tánc, talán ez az egyik oka annak, hogy itt sokkal több ember tanul balettet, mint sok más országban. Mindezt jól mutatják a számadatok is: a Tokyo Egyetem egyik felmérése szerint: a szigetországban több mint 4000 balettiskolát, tanfolyamot regisztráltak az elmúlt években. A kawasaki székhelyű zenei egyetem, a Showa Academia Musicae korábbi felmérése pedig azt mutatja, hogy évente több mint 400 000 (!) ember vesz balettórákat országszerte. „Japánban a legtöbb balettiskola meglehetősen kicsi – az átlagos tanulólétszám 60 fő –, de az osztályok korlátozott mérete lehetővé teszi, hogy a táncosok személyre szabottabb oktatásban részesüljenek” – elemezte a japán helyzetet lapunknak Kovács Zsolt Vencel.
A japánok kimondottan szeretik az olyan romantikus, szerelmes történeteket, mint ez a darab, amely egy tisztaszívű lányról szól, aki hisz még az az örök szerelemben. Ugyanakkor az a történeti szál, amelyben a férfi főszereplő egyszerre két nőnek csapja a szelet, sokaknak teljességgel értelmezhetetlen ebben a kultúrkörben, ezért a japán előadást egy kissé át kellett dolgozni. „Annak érdekében, hogy a technikai és érzelmi motívumokat a lehető legtökéletesebben tudjam átadni a japán premieren, komoly szakmai segítséget kaptam az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szakembereitől. A kutatómunkámhoz rendelkezésemre bocsátották azokat az archív felvételeket, amelyeken ikonikus magyar táncosok, mint például Solymosi Tamás, Dózsa Imre, ifj. Nagy Zoltán formálják meg ugyanezt a szerepet” – mondta el a táncos.
„A romantikus női főszerep megformálására kérték fel a tehetséges és gyönyörű Milia Suvorovát, aki mellett nem volt nehéz eljátszanom annak a férfinak a szerepét, aki el szeretné hódítani Giselle szívét. Kettőnk munkáját megkönnyítette, hogy Milia Suvorovát már régóta ismerem, többször találkoztunk korábban Oroszországban. Miután ő orosz-japán szülők gyermeke, sajátos természetességgel tudja megfogalmazni a színpadon azokat az érzelmeket, amelyek kultúráktól, földrajzi helyszínektől függetlenül bárhol értelmezhetőek. A hódító szerelmes megformáláshoz további inspirációt adott, hogy Yuma Kikuoka, a Japán Nemzeti Balett hihetetlenül technikás tagja is játszott a darabban” – tette hozzá Kovács Zsolt Vencel.
Ázsiában magas a mérce, ha balettről van szó. Rengeteg híres japán táncost ismer a szakma. Már csak ezért is átlagon felül kell teljesítenie minden művésznek, ha itt akarja meghódítani a közönség szívét. A legismertebb japán balerina talán Yoko Morishita, aki a nyolcvanas éveken a balettművészet koronázatlan királyának, Rudolf Nurejevnek is sokáig partnere volt. De legalább ilyen híres Tetsuya Kumakawa, aki 16 évesen lett a Royal Ballet legfiatalabb szólistája, hazájában pedig a popsztároknak kijáró ovációval ünnepelték, ha színpadra lépett. 1998-ban elhagyta a Londont, hogy megalapítsa saját társulatát, a híres K Balettet.
Kovács Zsolt Vencel szerint ha kiváló japán táncosokat szeretnénk látni, nem kell mindjárt Japánba utaznunk. Elég, ha ellátogatunk a Magyar Állami Operaház egyik előadására, amelynek balettkarában több japán balerinát is találhatunk, ilyen például As ai Yuka vagy Takamori Miyu.
Kovács Zsolt Vencel évek óta a Litván Nemzeti Balett tagja, akinek munkáját idén tavasszal különleges díjjal ismerték el. Megkapta a fiatal előadóművészeknek alapított „Metų baleto viltimis” díjat, amelyet a legjobb színpadi teljesítményért ítélnek oda a művészeknek.
Kovács Zsolt Vencel az utóbbi években több alkalommal is szerepelt a külföldi lapokban. Először a járványhelyzet idején készített koreográfiájára figyelt fel a világsajtó, amikor magányos szobrokkal táncolt Budapest utcáin a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói által készített koronavírus-zenére. Az előadásra az amerikai New York Times, az olasz La Repubblica, több kínai újság és a brazil Estado napilap is felfigyelt.
2020 márciusában Fehéroroszország fővárosában, a minszki repülőtéren szórakoztatta rövid balettelőadással azokat, akik egy váróteremben ragadtak. 2021. március 8-án pedig Varsóban kapták lencsevégre a fotósok, amikor a reptéren tánccal és virágokkal köszöntötte nőnap alkalmából a női nem képviselőit.
A nemzetközi sajtó 2021 novemberében is felfigyelt a magyar táncosra, amikor egy nyolc országra kiterjedő környezetvédelmi szervezet megbízásából készített koreográfiát a klímavátozásról, ezt 40 táncos adta elő a németországi Solingenben. A művész lapunk kérdésére elárulta, hogy idén télen is szeretne egy olyan koreográfiát összeállítani, amely ismét bekerülhet a nemzetközi média látóterébe. Ebben a Diótörő-jellegű performanszban várhatóan több litván, olasz, japán táncos lesz a partnere.
