A korunk egyik legjelentősebb Wagner-szopránjaként méltatott svéd énekesnőt, Nina Stemmét gyakran hasonlítják nagy elődjéhez, a legendás Kirsten Flagstadhoz. Egyaránt otthonosan mozog Gluck, Mozart, Haydn, Richard Strauss, Sosztakovics és a kortárs zene világában, legsajátabb területe azonban Wagner: az ő operáinak részleteiből álló programmal mutatkozik be december 7-én a Müpa hangversenytermében. A milánói Scalától Bayreuthig, a bécsi Staatsopertől a New York-i Metropolitanig szívesen látott sztárszólista két évtizede várt budapesti áriaestjén a jeles Wagner-dirigens, Markus Stenz irányítja a Magyar Állami Operaház Zenekarát.
A Stockholmban született, öt nyelven beszélő Nina Stemme nagy drámai szerepek elsőrangú megformálója. Eredetileg üzleti adminisztrációt és közgazdaságtant hallgatott a Stockholmi Egyetemen, mialatt a Stockholmi Operastúdió kétéves kurzusára is beiratkozott. Előadóművészi karrierjét kórusénekesként kezdte, operaszínpadi pályafutása pedig 26 éves korában indult: A Figaro házassága Cherubinójaként lépett színpadra 1989-ben az olaszországi Cortonában. Csak ekkor határozta el, hogy életét az éneklésnek fogja szentelni; zenei tanulmányait a Stockholmi Egyetem Operai Kollégiumában fejezte be 1994-ben. „Rájöttem, hogy van mit adnom a közönségnek: hogy el tudok mondani egy történetet, és ez hatással van az emberekre. Ez adott erőt ahhoz, hogy a hivatásommal járó minden nehézséget elviseljek” – mesélte Stemme egy, az OperaWire-nek adott interjúban.
Eleinte a Svéd Királyi Operában énekelt kisebb szerepeket, majd lehetőséget kapott egyre komolyabb líraiszoprán-karakterek megformálására is: játszotta A denevér Rosalindáját, a Bohémélet Mimijét, az Orfeusz és Euridiké női címszerepét, később a Figaro grófnéját és Paminát is. Pályáján az áttörést – mint oly sokak esetében – Plácido Domingo Operalia versenye hozta meg. 1993-ban a La Bastille színpadán, majd 1994-ben Münchenben is Domingo partnere lehetett. Ezidőtájt saját felvételeit hallgatva vette észre, hogy a drámai részeket sokkal meggyőzőbben énekli, mint a líraiakat. Bár eleinte többen is óva intették a fajsúlyosabb drámai szerepektől, egyértelművé vált számára, hogy mezzoszopránkén számon tartott énekhangja olyan vivőerővel rendelkezik, amely Verdi, Puccini, Wagner és Richard Strauss hősnőinek drámai szerepeire is feljogosíthatja. Elsőként Elsa álmát énekelte el a Lohengrinből, abban az időben, amikor még a Bohémélet Mimijeként is fellépett, majd felkerült repertoárjára a Turandot, Jenůfa, Richard Strauss Rózsalovagjának Tábornagynéja és a Salome címszerepe, valamint egy újabb legendás Wagner-hősnő is, a Tannhäuser Erzsébetje. A közönség az ezredfordulón hallhatta őt először A bolygó hollandi Sentájaként, majd további legendás Wagner-szerepeket – Éva, Sieglinde, Izolda és Brünnhilde – is meghódított és felvett repertoárjába.
A svéd énekesnő pályafutása során szinte minden jelentős nemzetközi díjat megkapott, amelyek közül legnagyobb elismerésként az őt tanácsokkal is segítő honfitárs, Birgit Nilsson által alapított díjat fogadta.
Nina Stemmét a magyar közönség eddig csak egyszer hallhatta, húsz éve a Zeneakadémián, így itt az idő, hogy újra találkozhassunk vele. A Magyar Állami Operaház Zenekarának közreműködésével zajló est karmestere, a német Markus Stenz a világ számos kiváló együttesének volt már vezető dirigense vagy zeneigazgatója, többek közt a Holland Rádió Filharmonikus Zenekara és a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar élén állt. Szakavatott Wagner-dirigens, aki előtt nem ismeretlen a magyar kortárs zene sem: ő vezényelte Kurtág György A játszma vége című operájának premierjét a Milánói Scalában.
