1922. december 8-án született és 2011. július 20-án hunyt el Lucian Freud realista festőművész. Építész édesapja a pszichoanalízis nagy hatású úttörője, Sigmund Freud legkisebb fia volt. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után a család Londonba menekült, Lucian 1939-ben kapta meg a brit állampolgárságot.
Művészeti tanulmányait a Central School of Artban kezdte el, majd a Londoni Egyetem képzőművészeti iskolájának hallgatója lett. A második világháború alatt rövid ideig a brit kereskedelmi flottánál szolgált. Első komolyabb művészi megbízatását 1943-ban kapta, amikor felkérték Nicholas Moore Glass Tower című verseskötetének illusztrálására. Nem sokkal később megrendezte első egyéni kiállítását, 1951-ben az Enteriőr Paddingtonban című festményével rangos díjat nyert.
Élete nagy részében nyugat-londoni műtermében alkotott. Korai festményei, amelyek még túlnyomórészt kisméretűek voltak, főként növényeket és állatokat ábrázoltak. Portrékkal az 50-es években kezdett el foglalkozni, ezeken gyakran ruhátlanul festette meg modelljeit. Első egész alakos aktja csak 1966-ban készült el, ezt követően elsősorban aktokat festett.
Modelljeit előszeretettel választotta szűkebb környezetéből. Lefestette művészbarátait – köztük a festő Francis Bacont és Frank Auerbachot -, családtagjait, szeretőit és munkatársait. 1970-ben több száz órát töltött azzal, hogy az édesanyjáról egy teljes sorozatot készítsen. Ugyanakkor Lord Rothschild, Mick Jagger felesége, Jerry Hall, vagy a világhírű modell, Kate Moss – akivel Freud baráti kapcsolatot ápolt – szintén modellt állt neki. 2000 májusa és 2001 decembere között elkészítette II. Erzsébet királynő arcképét is, amelyet a brit média meglehetősen vegyes fogadtatásban részesített, sokan egyenesen paródiaként értelmezték a művet.
Számos önarcképe és groteszkbe hajló látásmódja miatt a művészettörténészek Rembrandt örökösének tartják Lucian Freudot. Lassan és szisztematikusan dolgozott: a szénnel fölrajzolt vázlatra kezdett el festeni, ecsetjét gyakran, szinte vonásonként letörölve, folyton új árnyalatokkal gazdagítva a kép fókuszában nyugvó figurát, amitől a színek ritmusa ugyan megtört, az alakok azonban változatos tónusokban jelentek meg. Az impasto eljárást alkalmazva a vastagon felvitt festéken láthatóak maradtak a rövid, egyirányú ecsetnyomok, amelyek a részletek pontos, realisztikus ábrázolásával szemben a tárgy lényegének megragadására törekedtek.
1954-ben az ő alkotása képviselte Nagy-Britanniát a Velencei Képzőművészeti biennálén. Érdemeiért 1993-ban megkapta az Order of Merit kitüntetést, amelyet a királynő adományoz azoknak, akik kiemelkedőt alkottak a művészetek vagy a tudományok területén. Sokan az expresszionizmus kései brit zárványának tekintették munkáit, amelyek csupán az 1980-as évek végére tettek szert nemzetközi ismertségre és elismerésre. Képei azóta hatalmas összegekért cserélnek gazdát. 2008-ban világrekordot állított be az Alvó szociális munkás című életnagyságú aktjával: élő festő munkájáért korábban soha nem fizettek még 17,2 millió fontot.
Freud számtalan modelljével került intim viszonyba. Bizonyítottan tizennégy gyermeke született, közülük kettő az első feleségétől, a többi különböző szeretőitől. 2011. július 20-án, 88 évesen halt meg rákbetegség következtében Londonban.
2018-ban Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete címmel rendeztek nagy sikerű kiállítást Budapesten, ahol az érdeklődők a 20. századi brit figuratív festészet ikonikus alkotóinak munkáit tekinthették meg a Magyar Nemzeti Galériában. A Freud születésének századik évfordulóján rendezett, a művész portréit bemutató tárlat a londoni Nemzeti Galériában 2023. január 22-ig volt látható.
(Via MTI)
