1948. április 25-én született és 2020. február 1-jén hunyt el Andorai Péter Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze, aki „szinte szavak nélkül, az arcával beszél, valóságos csoda, hogy nem játssza túl”.
Klócza Péter néven született, nevét szobrász-grafikus nővére hatására változtatta Andoraira. A művészetek iránti vonzalmat génjeiben hordozta, nagyapja vándorszínész, édesapja kőfaragó-szobrász volt. Képzőművésznek készült, de a budapesti Széchenyi István Gimnázium színjátszó szakkörében „megfertőzte” a színház, s miután a Madách Színházban látta a Hamletet Gábor Miklóssal a címszerepben, megváltoztatta elhatározását.
Érettségi után a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, ahova a hatodik próbálkozás után, korengedménnyel került be. Addig dolgozott raktárosként, majd két évig statisztaként a Nemzeti Színház stúdiójában, ahol Major Tamástól és Marton Endrétől megtanulta a „színpadi jelenlétet”, végül segédszínészként Kecskeméten, ahol a legendás igazgató, Radó Vilmos csiszolta színpadi létezését.
1976-ban, friss diplomával a zsebében a Nemzeti Színház társulatához került, de néhány hónap múlva visszatért Kecskemétre, mert Shakespeare Ahogy tetszik című darabjába hívták. Az alföldi városban jobbnál jobb szerepek várták, mások mellett Gábor Miklóssal dolgozott, akit egyik színházi mesterének tartott. A budapesti Várszínházba Ruszt József invitálta 1978-ban, a társulat megszűnte után 1980-ban a Magyar Filmgyártó Vállalathoz (Mafilm) szerződött. Tagja volt a József Attila Színház (1983-tól), a Radnóti Miklós Színház (1989-től), a Veszprémi Petőfi Színház (1990-től), a Pécsi Nemzeti Színház (1994-től), a Szegedi Nemzeti Színház (1996-tól) társulatának, majd szabadúszóként dolgozott, 2003-tól a József Attila Színházban és Kecskeméten játszott ismét. Pályája során vendégként szerepelt a Rock Színházban (az Evita című musicalben ő volt Juan Perón), a Vígszínházban Dosztojevszkij Ördögök című darabjában lépett színpadra, játszott a szolnoki Szigligeti Színházban és a budapesti Katona József Színházban is.
Színpadon sikerrel alakította Kis Jánost (Sarkadi: Oszlopos Simeon), Malvoliót (Shakespeare: Vízkereszt), Asztrov doktort (Csehov: Ványa bácsi), III. Richárdot (Shakespeare), Baradlay Kazimírt (Jókai: A kőszívű ember fiai), IV. Henriket Füst Milán drámájában, Willy Lomant (Arthur Miller: Az ügynök halála). Tehetségét komédiában is megmutatta, egyebek közt az Othello Gyulaházán című darabban, a Kaviárban, a magyar foci múltjáról szóló Aranycsapatban. A Kabaréban a Konferanszié, Brecht Koldusoperájában Bicska Maxi bőrébe bújt, szerepelt a Sose halunk meg című film zenés színpadi változatában is.
Kamera elé először a Grunwalsky Ferenc rendezte Vörös rekviemben állt, még főiskolásként, ettől kezdve előfordult, hogy évente több filmben is játszott. Megkeresték külföldi rendezők is, játszott a Zöld madár című német és a Forró ősz című osztrák filmben. Csaknem egy évet töltött az Egyesült Államokban, ahova eredetileg Szabó István Bizalom című, Oscar-díjra is jelölt filmjének bemutatójára érkezett, amelynek főszerepét alakította. Amerikai tartózkodása idején műszaki rajzolóként dolgozott, és részt vett egy New-York-i magániskola színielőadásain. Bár több színházi ügynökség is megkereste, végül hazajött.
Több tucat játékfilm és mintegy félszáz tévéprodukció (Szabadíts meg a gonosztól, Nyom nélkül, Mephisto, Egymásra nézve, Könnyű testi sértés, Redl ezredes, A nagy generáció, Falfúró, Hajnali háztetők, Eldorádó, Az én XX. századom, A legényanya, Édes Emma, drága Böbe, Roncsfilm, Könyörtelen idők, Gyerekgyilkosságok, Csinibaba, Witman fiúk, A napfény íze, A temetetlen halott, Rokonok, A Nap utcai fiúk) fő- és mellékszereplője volt.
Az Enyedi Ildikó által rendezett Simon mágus címszerepéért ő lett a legjobb férfi főszereplő a 30. Magyar Filmszemlén és több fesztiválon is elnyerte a legjobb alakításnak járó díjat. Élete utolsó évtizedében szerepelt a többi közt Szabó István Az ajtó című, Szabó Magda regényéből készült filmjében (összesen nyolc alkotásban dolgoztak együtt), az Árpa Attila rendezte Argo 2-ben, Szász János A nagy füzet című, Kristály Glóbuszt nyert filmjében, valamint a Weöres Sándor A teljesség felé című műve nyomán készült rövidfilmben. 2018-ban ismét Szász János instruálta A hentes, a kurva és a félszemű című drámájában, amely az 1925-ös hírhedt Kodelka-gyilkosságot dolgozta fel. Utolsó filmjében újra Szabó István rendezte a Zárójelentés című 2020-as drámában.
Képes volt a színpadot és a filmvásznat is uralni, mulatságos, felelőtlen alakok megformálásától kezdve a mélyen tragikus, súlyos szerepekig mindenben hiteles alakítást nyújtott. Egy kritikusa azt írta róla: „szinte szavak nélkül, az arcával beszél, valóságos csoda, hogy nem játssza túl”.
Munkásságát 1980-ban Jászai Mari-díjjal, 1994-ben „a magyar film- és tévéjátékokban nyújtott alakításaiért” Kossuth-díjjal ismerték el. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2015-ben a nemzet színészének választották. Művészi pályája elismeréseként 2019-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjával tüntették ki.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga
