Három fiatal történész, a kenti Hever Castle kurátorai, Kate McCaffrey, Owen Emmerson és Alison Palmer a napokban jelentette be, hogy többévnyi kutatómunka után minden kétséget kizáróan sikerült azonosítaniuk azt a Hóráskönyvet, amelyet ifjabb Hans Holbein híres Thomas Cromwell-portréján is láthatunk.
Az elmúlt évtizedek legnagyobb, Tudor-korral kapcsolatos felfedezéseként említik, hogy az 1527-ben Párizsban nyomtatott Hóráskönyvet – amely1660 óta ugyanazon a polcon pihent a cambridge-i Trinity College-ban – mintegy háromévnyi kutatás során sikerült összekötni Thomas Cromwell személyével.
Az úgynevezett Hóráskönyvek olyan katolikus imakönyvek voltak, amelyek laikusok számára készültek, és elsősorban latin nyelven íródtak. A most Cromwell példányaként azonosított könyvet ugyan már nyomtatással állították elő, de kivitelezésében a hagyományos kéziratkultúrát utánozza. Nagyon magas minőségben készült és igen költséges volt az előállítása: a szöveget pergamenre nyomtatták, az illusztrációkat – amelyek személyre szabottak – kézzel festették. Kiváló diplomáciai ajándékok lehettek tehát – akár magától az angol királytól, VIII. Henriktől is.
Az kutatók most közzétett eredménye nemcsak azért számít kultúrtörténeti kuriózumnak, mert sikerült a Hóráskönyvet az angol történelem egyik kiemelkedő alakjához kötni: a híres tulajdonos személyének meghatározása mellett még a gyönyörű állapotban fennmaradt kötés készítésének helyét is sikerült azonosítaniuk. A kötésen – amely egykor fekete vagy sötétkék bársonyból készült – gyönyörű ezüst díszítés fut körbe: erről a vizsgálatok során kiderült, hogy I. Ferenc francia király ötvöse, Pierre Mangot készítette, akinek nem maradt fent több, könyvhöz készített ötvösmunkája. Az eredmény tehát könyvtörténeti szempontból is kimagasló.
Kate McCaffrey történész három éve kutatja a könyv Angliában található példányait. Nem VIII. Henrik főtanácsosa volt ugyanis az egyetlen híres tulajdonos: a király két felesége, Aragóniai Katalin és Boleyn Anna is birtokolt egy-egy 1527-es Hóráskönyvet. A ma a cambridge-i Wren Library-ben található – most már biztosan Thomas Cromwellhez köthető – könyvet 1660-ban adományozta a könyvtárnak megőrzésre egy hithű királypárti nemesasszony, Anne Saidler.
McCaffrey és kurátortársai a könyv részletes vizsgálata után azonnal felfedezték az egyértelmű hasonlóságot a közel négyszáz éve a könyvtár polcán pihenő Hóráskönyv és az ifjabb Hans Holbein által festett portrén megörökített könyv között: ekkor kezdték el vizsgálni annak korai provenienciáját, vagyis tulajdonosainak személyét.
Az utolsó ismert tulajdonos, az adományozó Anne Saidler nevén elindulva vezették vissza a könyv tulajdonosainak sorát Saidler férjének nagyapjához, aki Thomas Cromwell közeli barátja és pártfogoltja, Ralph Sadler volt. Cromwell végrendeletében minden könyvét hű emberére hagyta, levéltári kutatások során pedig az is bebizonyosodott, hogy a Hóráskönyv már a 16. század közepétől a család tulajdonában volt.
A kutatók több elméletet is vizsgálnak azzal kapcsolatban, hogy mi vezethette arra Cromwellt, hogy a könyvet még a portréján is megörökítse. A festmény elkészítése egybeesett azzal, hogy a király a koronaékszerek őrévé is kinevezte őt: a képen látható levelet is maga a király küldte, amelyben az új pozíció részleteit fejti ki Cromwellnek – így a drágakővel díszített könyv megjelenítése a portréján egyfajta rábólintás lehet a kinevezésre. Az is elképzelhető, hogy a könyvet egy fontos személy ajándékozta neki – például a királyi jóváhagyás vagy védnökség jeleként – és ezzel az ábrázolással az ő jelenlétét akarták kifejezni.
A könyv híres tulajdonosának azonosítása abból a szempontból is kiemelkedő eredmény, hogy Cromwell – aki nagy könyvgyűjtő és -olvasó hírében állt – bukása és halála után a minden bizonnyal igen nagy értékű gyűjteménye szétszóródott, az angol könyvtárakban mindössze néhány példánya található.
McCaffrey és kurátortársa, Owen Emmerson eredményeiket a Holbein’s Hidden Gem. Rediscovering Thomas Cromwell’s Lost Book címmel már meg is jelentették, és reményeik szerint a kutatás folytatásával újabb értékes eredményekkel gazdagíthatják az angol történelem egyik legizgalmasabb szegletét.
(Via news.artnet.com)
