Magyarország számos olyan kastéllyal rendelkezik, amelyek amellett, hogy vizuálisan lenyűgözőek, érdekes történeteket, anekdotákat rejtenek. Legújabb sorozatunkban olyan lélekmelengető időkapszulák nyomába eredünk térben és időben, amiket nem érdemes kihagyni. Ezúttal a tiszadobi Andrássy-kastély töredékei felé teszünk kitekintést – a teljesség igénye nélkül.
Az ikonikus kelet-magyarországi rezidencia számos izgalmat rejt a nagy történelmi hagyománnyal rendelkező Andrássy családdal kapcsolatban. A Loire-menti kastélyok stílusát célzottan idéző terep kedvelt helyszíne volt nyaranta a hazai arisztokráciának. Nemcsak a luxus és a francia pezsgő folyt itt, hanem a hajnalokba nyúló krikettpartik is. Élt itt konvencionális és forradalmi szellemiség, konzervatív és haladó egyaránt. Nem csupán történelmileg és építészetileg meghatározó az Andrássy-kastély, hanem környezeti szempontból is, ugyanis egy rendkívül érdekes helyszínen foglal helyet.
Az 1880–1885 között épült kastélyt gróf Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere építtette, Meining Artúr építész vezetésével. A rezidencia direkt a Loire-menti kastélyok neogótikus hangulatát és stílusvilágát tükrözi, aminek hátterében az anekdota szerint Sissi hatása lehetett. Erzsébet királyné, aki elmélyült rokonszenvben állt a gróffal, nagyon szerette a Loire-menti világot, és egyes szóbeszéd szerint ennek tiszteletére épült így ez a helyszín. Az egykor csak „szép akasztottnak” becézett gróf jó barátságot ápolt az uralkodónével, akinek mintegy kedveskedni szeretett volna ezzel a franciás, tündérvilágot idéző ékszerdobozzal.
Gróf Andrássy Gyula a szabadságharc bukása után Franciaországba menekült, hiszen forradalmi, haladó múltja miatt itthon felakasztották volna. Párizsban a legelőkelőbb körökbe volt bejáratos, ott ragadt rá „markőrje” a párizsi hölgyek körében: a „szép akasztott”, azaz „le beau pendu”. Andrássy Gyula később kifinomult diplomáciai érzéke miatt az 1867-es kiegyezéskor az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere lett. Munkája során került bizalmi viszonyba Ferenc József nejével, akinek csodálatára építtette meg a tiszadobi kastélyt.
A dimbes-dombos, kanyargós útvonalakra épült rezidencia a Tisza holtága tövében található. A mocsaras, különleges hangulatú holtág a kastély kertjének végében áll, óriási fűzfák keretében. A stég és a ladikok a régi korok hangulatát idézik. Ez a rész különösen nyaranta szolgált kikapcsolódási alkalmakkal, különösen este, amikor gyakran rendeztek itt partikat. A világítást érdekes módon oldották meg. Egyrészt lampionokkal, másrészt a személyzet tartott óriási fáklyákat a szórakozók és a holtág körül.
A nemesi high end azonban nem csupán azokat a tagokat számolta, akik úgymond „beolvadtak” a társadalmi élet szabályaiba és sztereotípiáiba. Az eleven, csibészkedő természetű Andrássy Katinka, az építtető, gróf Andrássy Gyula unokája a rebellisek sorába tartozott. A később gróf Károlyi Mihályné – csúfnevén „bolsi Kata”, „vörös Kata” – elhivatott, kötelességtudattal bíró hobbijának tartotta a nagybecsű és belterjes arisztokrata események hackelését.
Hol éles nyelvével osztotta az ívet kuzinjainak, hol vadóc eltűnéseivel ijesztette meg hozzátartozóit, hol többórás késésekkel nyilvánította ki családja számára, hogy őt más fából faragták, és nem kíván lepaktálni a számára sem empatikus, sem modern, sem túlzottan humanitárius nemesi szokásokkal. Szerelmével, későbbi férjével itt mélyült el kapcsolata, aki gyakran látogatott el Tiszadobra.
„Az Andrássy és a Károlyi család sohasem volt valami jó viszonyban egymással, s többnyire szemben is állt. Az Andrássyak liberálisak voltak, antiklerikálisok, nacionalisták, a Károlyiak ezzel szemben reakciósok, klerikálisak és kozmopoliták. A mi házasságunk évtizedek ellenségeskedését hidalná át.” – Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban, részlet a memoárból
Az arisztokrata etikett és társadalmi élet megalomán mulatságain túl a művészetek és a kultúra lelkiismeretes patrónusainak is számítottak az Andrássyak, akik szívesen fogadták a művészélet, kiváltképp a képzőművészet jeles tagjait. Többször tett látogatást a hazai high class tiszadobi netovábbján például Róth Miksa vagy Rippl-Rónai József is, akik a vendégeskedésen túl persze pazar munkáikkal is fémjelezték bejáratosságukat a kastélyban. A szecessziós stílusú, a hazai kastélykultúrában meglehetősen újszerű ebédlő kialakítása az ő nevükhöz fűződik.
