Marcel Marnat francia zenetudós 1986-os Ravel-monográfiája alapján készített életrajzi filmet Anne Fontaine. A Bolero április 18-tól látható a magyar mozikban.
Kibe volt szerelmes Ravel? Ki rendelte meg a Bolero zenéjét? Mit képzelt el a zeneszerző az ismétlődő, egyre fokozódó dallam hátterében? Hol és hogyan komponálta meg leghíresebb művét – és ő maga vajon elégedett volt vele?
Anne Fontaine filmje az 1920-as évek Párizsába repít, azon belül is a művészekből és nagypolgárokból álló társaság köreibe, ahol a szerelemnél talán csak a kultúra és a művészet fontosabb. Ennek a társaságnak része az egyre elismertebb Maurice Ravel, akit Ida Rubinstein, a botrányos, a polgárság idegeit borzoló előadásairól híres, orosz származású balerina keres fel. Új balettelőadásra készül, és azt akarja: Ravel legyen a zeneszerző. Márpedig amit ez a turbánt viselő, hosszú szipkával cigarettázó, egzotikus kiejtésű, gyönyörű asszony kíván („Valami érzékire vágyom. Valami elbűvölőre. Erotikusra!”), azt megkapja – még ha éveket is kell rá várnia.
Ravel tehát nekilát a komponálásnak, ami nem megy túl könnyen. A film érzékenyen, átélhetően mutatja be a lassú, nehezen történő alkotás keserves folyamatát. Amikor éppen nem komponál, gyönyörű párizsi szalonok és színházak vendége, a komponálás nehézségeivel pedig egy mesésen szép tengerparti villában próbál megküzdeni. Munka közben olykor visszaemlékszik az első világháború traumáira, és a körülötte lévő nők olykor inspirálják, máskor pedig megakasztják az alkotói folyamatban – Ida Rubinstein, Ravel régi jó barátnője, a zongorista Marguerite Long, a zeneszerző édesanyja, és egy titokzatos, Misia nevű nő a párizsi nagypolgári társaságból, ahol a gyönyörű asszonyok szerint a boldog házasság titka a jó szerető.
„Nem gondolja, hogy ennek a témának van valami kitartó jellege? Megpróbálom többször megismételni mindenféle fejlesztés nélkül, fokozatosan növelve a zenekart, amennyire csak tudom” – mondta állítólag Ravel, amikor rátalált a témára. A film megmutatja, hogyan bontakozik ki az eredeti, tétova dallamból a teljes, katartikus erejű mű, és Raphaël Personnaz, akit Vronszkijként ismerhettünk meg egy pár évvel ezelőtti Anna Karenina-feldolgozásban, fantasztikus alakítást nyújt a zeneszerző szerepében.
A Bolerót 1928. november 22-én mutatták be a párizsi operában. Azonnal hatalmas sikert aratott, és Ravel leghíresebb kompozíciójává vált. A fogadtatáson maga a zeneszerző lepődött meg a legjobban, aki azt jósolta, hogy a legtöbb zenekar nem lesz majd hajlandó előadni. Egy legenda szerint a bemutatón egy nő azt kiabálta, hogy Ravel őrült – amikor ezt Ravelnek elmondták, állítólag azt válaszolta: „ez a nő megértette a darabot”.
„Az egyetlen szerelmi kapcsolatom a zenével volt” – mondta idősebb korában a zeneszerző, és Anne Fontaine filmjéből kiderül, mi is a szavai mögött meghúzódó igazság.
A gyönyörűen fényképezett, mélyen átélt színészi alakításokkal teli Bolero április 18-tól látható a mozikban, a Cirko Film forgalmazásában.
