Párizs és Berlin mellett szülőhazája is több kiállítással emlékezik meg az idén 100 éve született Reigl Juditról. A centenáriumi év eseményeinek megkoronázásaként – jelentőségét, komplexitását és méretét tekintve – a budapesti Műcsarnok október 4-én nyíló kiállítása kínálja a világhírű festőművész hét évtizedes alkotói életútjának legátfogóbb bemutatóját.
A Műcsarnok a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával együttműködve nagyszabású centenáriumi kiállítással tiszteleg a világhírű festőművész, Reigl Judit életműve előtt. A bemutatásra kerülő, több mint 80 Reigl Judit festmény mellett a Második párizsi iskola olyan kiemelkedő alkotóinak művei szerepelnek a tárlaton, mint Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex.
Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. 1945-ben végezte el tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1946-48 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként bejárta egész Olaszországot. 1950-ben Párizsba emigrált, ahol a következő években szürrealista munkáival sikert sikerre halmozott. A párizsi szürrealisták akkori kiállítóhelyén, a Galerie à l’Étoile scellée-ben 1954-ben rendezett első önálló kiállításán figuratív és absztrakt műveket is bemutatott. André Breton egy neki írt levélben így méltatta a művészt: „Ön olyan eszköztárral rendelkezik, amely lenyűgöz engem, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas dolgokra képes.”
Reigl a szürrealizmustól indulva, a totális automatikus írást létrehozva, a gesztusfestészeten át a teljes absztrakcióig jutott. Életművének korszakai egymásra épülve, sokszor egymást átfedve, szorosan összefüggenek. Találkozása a háború utáni Párizsban a kortárs művészettel, különösen Max Ernst, André Masson és Roberto Matta munkásságával arra ösztönözte, hogy bővítse alkotói eszköztárát: kaparta, dörzsölte vásznait, egymáshoz préselte és lenyomatolta őket.
A Műcsarnok kiállítása a római ösztöndíjas évek alatt készült, eddig múzeumban nem látott művekkel indul. Az alkotói korszakok között kiemelt számban mutatjuk be a Robbanás sorozatot (1955–1957), melynek darabjainál ipari festékpor és lenolaj keverékét dobta a vászonra, és a festékhalmokat egy hajlított függönyrúddal, olykor machetével kente szét. A Dominancia-központ (1958–1959), a Tömbírás (1959–1965) sorozatok a gesztusfestés folyamatának fizikalitását terjesztették ki. A Guano sorozatban (1958–1965) megjelenik a nyomhagyás, a rétegzés, amint a festőnő átdolgozta és újrahasznosította korábbi vásznait, melyekkel műtermének padlóját védte. A Tömbírás egyik vásznán Reigl egy emberi torzó megjelenésére lett figyelmes. A vászonra dobott festék sűrű rétegeiből árnyékként előbukkanó antropomorf formák vele maradtak mindvégig, és Ember című sorozatának (1966–1972) fő motívumaivá váltak. A Folyamat (1973–1985) sorozatban érdeklődése ismét a gesztus tér- és idődimenziója felé fordult. Az 1980-as évek második felében visszatért az emberi alakhoz, kitartóan folytatta a testek és a terek vizsgálatát (Bejárat-Kijárat, 1986–1988; Szemben, 1988–1990; New York 2001. szeptember 11., 2001–2002).
A kiállítás utolsó szekciójában az alkotó papírra készített gesztusai szerepelnek.
Reigl Judit még 90 éves korában is alkotott. 2020. augusztus 6-án hunyt el.
A párizsi művészeti közeget és a szemléletmódbeli rokonságot a Második párizsi iskola magyar származású, illetve francia képviselőinek néhány festménye idézi meg. A Második párizsi iskola vagy Nouvelle École de Paris nem egy művészeti iskola, hanem egy helyhez és egy adott időszakhoz kapcsolódó művészeti csoportosulás összefoglaló neve. A hely Párizs, a korszak 1945 és 1965 közé esik, amikor a második világháborút követő években a városban több mint 350, nonfiguratív műveket alkotó művész élt és dolgozott. A kiállítás ezen részében Bíró Antal, Braun Vera, Fiedler Ferenc, Hantai Simon, Kallós Pál, Kolozsváry Zsigmond, Prinner Anna, Rozsda Endre, Szóbel Géza, Vajtó Ágota, Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex műveit mutatjuk be.
Reigl Judit alkotásai a kezdetektől erős párhuzamot mutattak a vezető kortárs francia és amerikai művészek műveivel. 1964-ben ugyanazokkal a festőművészekkel szerepelt csoportos bemutatkozáson a Solomon R. Guggenheim Múzeumban, mint 2022-ben a Shape of Freedom, International Abstraction after 1945 című kiállításon a potsdami Barberini Múzeumban és a Ways of Freedom című tárlaton a bécsi Albertina Modernben, illetve jelenleg a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA).
A Műcsarnokban látható Reigl Judit 100 ̶ Reigl Judit és a Második párizsi iskola című grandiózus tárlatra – ugyanúgy, mint az említett kiállításokra – műveket kölcsönzött a világhírű svájci megagyűjtő és mecénás, Jean Claude Gandur (Fondation Gandur pour l’Art, Genf). E meghatározó magángyűjteménybe Makláry Kálmán műkereskedő közreműködésével kerültek Reigl Judit festmények.
Reigl Judit alkotásait a Műcsarnok impozáns termeiben 2005-ben a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával közösen megrendezett első hazai életmű-kiállítása után kezdték el újra értékelni. Ezt követően a festőművész ismertsége viharos gyorsasággal ívelt fel. Művei a legjelentősebb magán- és közgyűjtemények egyéni és csoportos tárlatain ugyanúgy szerepelnek, mint az állandó kiállításaikon, többek között a New Yorki-i Metropolitan Múzeumban (MET), a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben.
A Műcsarnokban közel 1700 négyzetméteren megvalósuló tárlat számos különlegességet kínál a látogatóknak: eddig lappangó műveket, jelentős külföldi gyűjteményből kölcsönzött alkotásokat, valamint Magyarországon még nem szerepelt festményeket.
A kiállítás támogatója a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány.
A kiállítást kétnyelvű katalógus kíséri, melyben három tanulmány elemzi Reigl Judit munkásságát.
A bevezetőben Szegő György a Párizsi iskola (a két világháború közt Párizsba emigrált művészek) és a Második párizsi iskola kapcsolatát vizsgálja, a névadás indító okait, a művészek szemléletbeli rokonságát a huszadik századi történelem tükrében.
Berecz Ágnes New Yorkban élő művészettörténész esszéje a Reigl-életmű alkotói látásmódjának formálódását és alkotástechnikai módszereit elemzi.
Makláry Kálmán tanulmánya a Második párizsi iskola magyar származású művészeinek hátteret adó párizsi galériás közeg szerepét elemzi, valamint a New York-i iskola (amerikai absztrakt expresszionisták) hatását.
Kurátor: Makláry Kálmán, a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria tulajdonosa
Kurátorasszisztensek: Dekovics Dóra és Tulipán Zsuzsanna (Műcsarnok), Soós Éva (a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria vezetője)
A kiállítás január 28-ig látogatható.
A cikk katalógus három szerzője, Berecz Ágnes, Makláry Kálmán és Szegő György írásainak felhasználásával készült.
