„Az opera évszázadok óta még mindig egy csodálatos őrület!” – szögezi le a Bartók Plusz Operafesztiválon június 12-én látható A rivális című darab zeneszerzője. És ezt nem csupán arra az érzelemre érti, amit a mű főszereplője, Maria Callas a közönségből és a kollégákból a színpadon és a színpadon kívül is kiváltott.
Maria Callas a 20. század lenyűgöző operaénekesnője nemcsak muzikalitásában, de drámai tehetségében is utánozhatatlan volt. Több mint negyven operaszerepet énekelt, és húsz teljes operafelvételt hagyott az utókorra a színpadi karrierjét negyedszázadon át magabiztosan őrző művész. Hosszú volt az út, míg első, a nála harminc évvel idősebb férje és impresszáriója, Giovanni Battista Menenghi támogatásával operaénekesi karrierje csúcsára ért, majd a legnagyobb operaházak közönsége mellett meghódította a görög hajómágnás, Arisztotelész Onászisz szívét is. A szíve volt a gyengéje: szívroham vitte el 1977. szeptember 16-án, Párizsban. A zenerajongók azonban máig emlékezetükben őrzik alakításait, amelyben a halhatatlan remekművek mellett rég elfelejtett operák is újjászülettek.
A 2018-as Bartók Plusz Operafesztivál Callas alakját és művészetét egy kortárs zeneszerző, Marco Taralli A rivális (La rivale) című vígoperájában kelti életre. Az olasz muzsikus zenéje az emlékezetes alakításokra utalva a klasszikusokból merít: Verdi, Britten, Mozart, Salieri, Donizetti, Offenbach, Pedrotti, Strauss zenei hangulatával rajzolja elénk a La Divinát, a primadonna assolutát, ahogy Callast annak idején rajongói nevezték.
A rivális (La Rivale) azonban több mint az operajátszás hőskora szellemének a megidézése. A darab opera az operában, történet a történetben. Abszurd és izgalmas show, teli szaftos anekdotákkal és mélyenszántó észrevételekkel az opera titokzatos világáról.
Számomra az operaírás azt jelenti, hogy saját korom tapasztalataival ötvözve követem azt a lírai hagyományt, amely Olaszországban mindig élő és eleven volt. Azt a nyelvezetet használom, amely ma is olyan rendkívüli kifejezőerőt hordoz, ami képes akár egymástól nagyon távoli generációkat is összekötni
– fogalmaz a zeneszerző.
Taralli darabjában a mesélő Callas riválisa, Carmela Astolfi, akinek nézőpontja éppoly tiszteletlen, mint szórakoztató. Callas előtt ő volt a legünnepeltebb szoprán, aki sok évi távollét után tér vissza argentin száműzetéséből, hogy megtalálja élete fénykorának hangulatát. A Scalában egy csoport turista jön vele szembe, akiknek az idegenvezető arról beszél, hogy Callas minden idők legszebb hangja volt, és soha nem volt riválisa. Valódi tőrdöfés ez Astolfinak, a szopránnak. De ez csak az első meglepő fordulat a cselekményben, amely elénk tárja a két énekesnő ádáz csatáját…
A rivális megírása nagy kaland volt a zeneszerző számára, akinek egyetlen, ám egyáltalán nem önző célja van: „Az a vágyam, hogy szórakoztassam a közönséget, amely este szépen felöltözik és eljön a színházba meghallgatni ezt az új történetet, amelyet ezek a karakterek elmesélnek. A közönség adja nekünk azt az erőt, amitől a mágia ismét életre kel, egyfajta rituáléban, amely bár a harmadik évezredben élünk, örökre változatlan marad.”
Az opera az olasz Teatro Coccia di Novara társulat vendégjátékában 2018. június 12-én este a Bartók Plusz Operafesztiválon; a főszerepben egy hamisítatlan, mai olasz dívával, Tiziana Fabriccinivel.
További információ és jegyvásárlás itt.
