Muszorgszkij, Prokofjev, Sosztakovics – a orosz zene egyeduralma jellemzi a Concerto Budapest és Lucas Debargue május 9-i koncertjének programját.
Mogyeszt Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című művét az osztrák-magyar kiegyezés évében tisztázta le – majd süllyesztette el a fiókjában, miután műve az eredeti formájában nem nyerte el Muszorgszkij mestere, Balakirev tetszését. A zenei boszorkányszombat utóbb Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és átdolgozásában vált ismertté, és máig döntően ebben a változatban hangzik fel e mű a koncerttermekben.
Született Muzsikusok – doku-reality sorozat a Concerto Budapestről
Prokofjev II. zongoraversenyének még kalandosabb a sorsa, hiszen az 1913-ban befejezett mű partitúrája az oroszországi forradalom viszontagságai közepette megsemmisült, így Prokofjev 1923-ban az emlékei nyomán rekonstruálta azt. A háztetőn nyávogó macskák hangja is szebb zene – az 1913-as ősbemutatón ez a vélemény is elhangzott, ám ma már csak csodálat illeti ezt a hihetetlen nehézségű versenyművet, melynek szólistája ezúttal az 1990-es születésű francia zongorista, Lucas Debargue lesz.
A hangverseny második felében a 20. századi zene egyik legtalányosabb kompozíciója szólal majd meg. Sosztakovics V. szimfóniája 1937-ben keletkezett, nem sokkal az után, hogy a szerző Kisvárosi Lady Macbeth című operáját a hivatalos kultúrpolitika nemkívánatos művé nyilvánította. Sosztakovics az V. szimfóniával lépett rá a „szocialista realista zene” rögös útjára – állítják egyes értelmezők, s a mű valóban elnyerte a sztálinista ítészek tetszését. Mások azonban a kompozíció finom és kegyetlenül pontos iróniájára hívják fel a figyelmet, jelezvén, hogy Sosztakovics művei soha nem váltak a rendszer kiszolgálóivá, bármit gondolt is róluk a rendszer. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e bármelyik fél érvelését, s egyáltalán, hiszünk-e abban, hogy a szimfonikus zene politikai tartalmak közvetítője lehet, zenei anyaga vitathatatlanul a 20. század egyik legizgalmasabb nagyzenekari kompozíciójává teszi az V. szimfóniát.
