A Honvéd Férfikar a 2018/19-es évadban is igazi zenei csemegékkel várja a nagyközönséget. A koncertek zenei anyagát most is úgy állították össze, hogy meg tudják mutatni benne az együttes sokszínűségét, mind a komolyzene, mind pedig a crossover műfajban. A 2019-es év jubileumi év lesz a Honvéd Férfikar életében: fennállásuk 70. évfordulóját ünnepelik majd. Az október 26-i koncertjüket elhunyt szeretteinkre emlékezve a közelgő halottak napja tiszteletére rendezik.
Közreműködik:
Brassói-Jőrös Andrea (szoprán), Szegedi Csaba (bariton),
Honvéd Férfikar, Budapesti Stúdiókórus (karigazgató: Strausz Kálmán), Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Strausz Kálmán ( A karigazgató ajánlóját itt olvashatja el.)
Helyszín:
Budapesti Olasz Kultúrintézet (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 8.)
További részletekért kattintson ide!
A koncert első felében Schubert–Goethe A szellemek éneke a vizek felett című műve hangzik el. Schubert zenéjének alapja Johann Wolfgang Goethe 1779 októberében keletkezett költeménye. Goethét a svájci Lauterbrunnenben lévő Staubbach vízesés 300 méteres vízfüggönye inspirálta. Műve természetesen nem egyszerűen a természeti jelenség megörökítéséről szól, mindinkább az örök körforgásról, az emberi lélekről és az emberi élet sorsáról, ami hasonlóan a vízpermethez, föntről száll alá az égből. Ahogyan pedig a tóba ér a vízpermettel övezett folyó, az emberi élet is így jut vissza Teremtőjéhez.
Magyarul is olvasható az egyik legmeghatározóbb Schubert-monográfia
Schubertet nagyon megragadta a költemény, négyszer látott hozzá a megzenésítéshez, először dal, majd később férfikarra és zongorára, valamint férfikarra és mélyvonós hangszerekre írt változatban is elkészítette, ahogy a hangversenyen is felcsendül.
Ez utóbbi Johannes Brahms legjobban szeretett Schubert műve volt. Így nem nehéz észrevenni, hogy a Német requiem kezdő zenéjének hangszerelését, nevezetesen, hogy csak mélyvonósok játszanak benne – azaz hiányoznak a hegedűszólamok – egyértelműen a Schubert mű inspirálta.
Brahms héttételes zeneművét, a Német requiemet 1868 Nagypéntekjén mutatták be a brémai dómban. Ekkor Brahms 35 éves volt, és ez a bemutató úttörő sikernek bizonyult zeneszerzői karrierje szempontjából.
Brahms már 1859 óta foglalkozott a gondolattal, hogy gyászzenét komponáljon. Akkoriban barátja és művészi mentora, Robert Schumann 1856-ban súlyos mentális betegség után bekövetkezett halála hatása alatt állt. A végleges lökést a mű megkomponálásához édesanyjának 1865-ben bekövetkezett halála adta meg.
A Német requiem egyáltalán nem halotti mise, nem áll a szokásos latin egyházzenei tradíciók talaján, nem hasonlítható Verdi vagy Dvorzsák gyászmiséihez. A szövegeket az Ó- és Újtestementumból válogatta, de egyáltalán nem akart protestáns egyházi dogmák talaján álló gyászmisét komponálni. Középpontjában nem az utolsó ítélet áll – ehelyett központi gondolata a gyász, a vigasztalás és a remény. Az elhunytakra emlékezik és vigasztalja az élőket.
Az első tétel szövege tulajdonképpen mottója az egész darabnak, ami a Hegyi beszéd első sora: „Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők majdan megvigasztaltatnak” (Máté 5,4).
Brahms szétfeszítette ebben a művében a megszokott liturgikus határokat, az emberi múlandóságra, az utolsó ítéletre figyelmeztetve mindannyiunkat. Méltán foglalja el kiemelkedő helyét az európai zenekultúrában.
Játsszon a Papageno.hu Facebook-oldalán, és legyen ott partnerével a Honvéd Férfikar október 26-i koncertjén 19:00-kor az Olasz Intézetben. (Három szerencsés megfejtőnk tekintheti meg partnerével a koncertet.)
Kérdésünk: Hány éves fennállását ünnepeli a Honvéd Férfikar a 2018/19-es évadban?
A) 60
B) 65
C) 70
A válaszokat október 17-ig a Facebook-poszt alatti kommentben várjuk.
