Vagyim Gluzman a nemzetközi zenei élet jelentős koncerttermeinek és zenekarainak ünnepelt sztárja, egy 1690-es Stradivari mesterhegedűn, az úgynevezett „Ex-Leopold Auer”-en játszik a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral november 18-án a Müpában.
- hirdetés -
Schubert mindenki által szeretett művét helyesebb volna Varázshárfa-nyitányként emlegetni, hiszen eredetileg ehhez az 1820-ban keletkezett meseoperához írta Schubert. A varázshárfa nyolc előadás után lekerült a műsorról, és azon nyomban elfelejtették. Nyitányát csupán a kiadó kapcsolta össze a Rosamunda-kísérőzenével, majdnem harminc évvel Schubert halála után.
Gluzman Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adja elő. A hangverseny nyitószáma Schubert legnépszerűbb kompozíciója a Rosamunda-nyitánya. Talán különösnek tűnik, de Schubertnek nincsen Rosamunda-nyitánya, viszont van egy „Varázshárfa” című, melyet nem tudni milyen okból, később átcímezett „Rosamundára”. „A bűvös hárfa” – nyitány azóta Rosamunda-ként is éli életét. A programot Brahms II. szimfóniája zárja, amely a zeneszerző egyik legderűsebb kompozíciójának mondható. Az est karmestere Hamar Zsolt.
A Rosamunda, Ciprus királynője című színdarabot 1823-ban tűzte műsorra a Theater an der Wien. A darab szerzője ugyanaz a Helmina von Chézy volt, aki Carl Maria von Weber Euryanthéjának librettóját is írta, jelentős akadályokat gördítve ezzel a zeneszerző útjába. A Rosamunda sem mondható éppenséggel irodalmi remekműnek. Mindössze kétszer adták elő Bécsben, Schubert kísérőzenéjével, aki azonban nem írt új nyitányt a darabhoz, ehelyett egy másik operája, az Alfonso és Estrella nyitányát használta fel újra (ezt az operát Schubert életében egyáltalán nem adták elő).
Csajkovszkij 1878 tavaszán komponálta Hegedűversenyét, s barátjának, Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje. Így az 1879 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, s híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan.
Csajkovszkijt bántotta, hogy még barátai is ilyen elutasítóan viszoúnyulnak új művéhez, annak technikai és zenei nehézségeire hivatkozva. Végül egy kiváló orosz hegedűművész, Adolf Brodszkij vállalkozott a kompozíció bemutatására (Csajkovszkij később neki ajánlotta a darabot): először New Yorkban, majd Bécsben. A sikeres előadások után Auer belátta tévedését, és később többször eljátszotta koncerteken a Hegedűversenyt, sőt a mű egyik közkézen forgó kiadását is ő rendezte sajtó alá. Jó lenne tudni, hogy a Gluzman kezében megszólaló 328 éves hegedű őriz-e még valamiféle emlékképet Auer Csajkovszkij-interpretációjáról…
Johannes Brahms II. szimfóniáját (D-dúr), op. 73, 1877-ben, a Wörthi-tó melletti Pörschachban komponálta. A festői tó és az ihlető szépségű karintiai táj bizonyára közrejátszott a mű derűs alapkarakterének megszületésében – rögtön a nyitótétel kürt-indításával a romantika Schubert óta jellegzetes természethangja szólal meg. Nem hiányzik azonban a szimfóniából a komoly, sőt drámai hangvétel vagy a melankólia sem, s a mű igen széles hangulati skálát jár be a pasztorális kezdéstől a diadalmas befejezésig.
…Vagyim Gluzman már a nyitótételben harmóniát teremtett indulat és érzelem között. Játékának oldott karaktert kölcsönzött, hogy mindvégig beszédesen kezelte a ritmust és a hangsúlyokat. Lágyan énekelve, bensőségesen formálta meg a Larghettót, és életörömmel teli, rugalmas előadásban szólalt meg vonója alatt a vadászrondó. Világszínvonalú hangszeres teljesítmény és teljes értékű, szuverén muzsikálás: Vagyim Gluzman megismerése nyereség a magyar koncertélet számára -reméljük, a fiatal művész fellépései rendszeressé válnak a budapesti hangversenypódiumokon… – írta korábban Csengery Kristóf.
