Ha létezik abszolút nemzetközi ismertség, amit magyar művész elérhetett, akkor Reigl Judit méltán ennek ikonja. Breton és Hantai barátja, akinek számos jelentős nemzetközi és magyar gyűjteményben megtalálhatók munkái, és ő tartotta az élő magyar alkotótól legmagasabb áron eladott mű (827 millió forint) rekordját is. Hazatérése a magyarországi művészeti színtérre nem volt bukkanók nélküli. Május elsején, a munka ünnepén született, de talán senki sem állt távolabb a megvalósult szocializmus legsúlyosabb éveinek rémképétől, mint a szabadságot lelkében hordozó Reigl.
Itthon valószínűleg kevesen tudtak róla, amikor René Passeron 1975-ben megjelent szürrealista enciklopédiájában (magyarul: A szürrealizmus enciklopédiája. Corvina, Budapest, 1984) par exellence szürrealista alkotóként Max Ernsttel, Magritte-tal és a mozgalom nagy standardjaival együtt említette Judit munkásságát. A kötetben reprodukált mű Reigl egyik kulcsmunkája, amely a magyar változatban „Vegyi egyesülés fáklyája” címmel jelent meg. A mű eredeti címe Hermetikus tűz. Nehéz megérteni, hogyan és miért lett belőle más. Igazából tökéletesen reprezentálhatna egy látványos kémiai reakciót is, mondjuk a klór és a nátrium fényjelenségektől kísért, heves reakcióját. Mégis, a mű azért kulcsmű, mert mérföldköve annak a változásnak, ahogyan Judit a figuratív szürrealizmustól ellép az automatikus írás (écriture automatique) felé.
A mű igazi akciótér,
univerzuma a festő kitárt karjai között bontakozik ki, ahol a vászon előkészített felületére egy görbe karnisvassal kalligrafikus gesztusokat húz. A mű hatása éteri, mintha gerjesztett atomok vagy a világűr szupernóvái között járnánk, valahol a szingularitás határvidékén.
© Adagp, Paris – forrás: centrepompidou.fr
Pedig legalább annyira kemény, programadó mű, amellyel Judit elfordul a Breton-féle, a jungiánus felfogás barlangjában ücsörgő szemlélettől, noha a katarzis kezdettől jelen volt Reigl és Breton találkozásakor. Hantai vitte el Bretont a magyar festő műtermébe, ahol egyszer csak sírni, könnyezni kezdett az Apokaliptikus lovasok című kép előtt, és felkiáltott: „Vitale sacré!”. Judit ott helyben nekiajándékozta a képet, amely Breton halála után a Centre Pompidou gyűjteményébe került.
Azt követően, hogy Reigl 1950-ben átvágott a vasfüggöny néven ismert műszaki határzáron, majd három és fél hónap gyalogtúra után megérkezett Párizsba, évtizedeknek kellett eltelnie, hogy Magyarországon (el)ismerjék, és önálló kiállítása lehessen (Műcsarnok, 2005; MODEM, 2010; Ludwig Múzeum, 2014). A visszavezetésben kulcsszerepe volt Makláry Kálmán műkereskedőnek. Az ő közreműködésével legutóbb a Ludwig Múzeumban volt áttekintő igényű tárlata az alkotónak.
2007-ben került a Ludwig Múzeum gyűjteményébe Reigl Judit egyik későbbi, de továbbra is az automatikus tömbírást használó festménye. A zenei címadás nem véletlen,
Judit festés közben mindig zenét hallgatott, de nem az inspirálódás vagy hangulati atmoszféra megteremtése miatt, hanem a zenei darabok struktúrája miatt.
A fúga mint ilyen sajátos szerkezetével remek analógiája a műben megnyilvánuló festői szerkezetességnek, amit a sajátos technika, a vászon két oldalról való megdolgozása és a taszító-ellentétes karakterű festékek kölcsönhatása hordoz magában.
Judit dinamikus karakterével, élénk, mindenre emlékező elméjével remek partnernek, nagyszerű „programnak” bizonyult. Mikor 2005-ben, egyéni kiállítása alkalmával (Műcsarnok) itt volt Budapesten, ámultan nézte a sokat változott várost. Egy délelőtt elmentünk megkeresni egykori lakhelyét, műtermét a XIII. kerületbe, a Gogol utca környékére. Úgy hittük, hogy megtaláltuk a házat, amit kívülről alaposan szemrevételeztünk. Ahogy haladtunk tovább a Duna felé, Judit arról panaszkodott, milyen pakuraszag van mindenfelé. A Szent István parknál kiérve a folyóhoz egyszer csak elénk tárult a gázolajszag forrása: a sok, vízen serénykedő dunai hajó csak úgy ontotta magából a dízeles kormot. Kellemetlenül fojtogatta a szmog, így nem is sokat időztünk szabadabb levegőt keresve, ahogyan tette azt anno, hetven évvel ezelőtt…
Néhány éve Reigl Juditot szülővárosa, Kapuvár díszpolgárává szerette volna emelni, nem tudni, hol tart ez a folyamat ma, minden esetre 2014-ben a város „okos” emléktáblát avatott a művész szülőházánál, amely ma tüdőszűrő állomás, és amely egykori épület udvarán született Judit. A tábla rádiófrekvenciás kapcsolattal, valamint QR-kód segítségével kínál digitális tartalmakat az alkotóról; maga a rendszer ma is működik, de sajnos a hivatkozott URL már nem aktív.
(Reigl Judithoz és az ötvenes évek életvilágához „kötelező” film, mint háttéranyag Makk Károly Egymásra nézve című alkotása 1982-ból, Galgóczi Erzsébet kisregénye alapján)
Reigl Judit 2020. augusztus 7-én, 97 éves korában hunyt el.
