Hol vannak a magyar szimfóniák? Ha Liszt Ferenc és Bartók Béla közti dimenzióban Mihalovich Ödön a hiányzó láncszem, művei mégis miért mentek feledésbe? Milyen szerepet töltött be a zenetörténetben az a zeneszerző, aki a magyar zenei felsőoktatás megteremtője? Többek között ezekre a kérdésekre keres választ Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA MMKI) tudományos munkatársa az Utód, de aki ős is című kötetében, amelynek online könyvbemutatójára április 19-én kerül sor.
Mihalovich Ödön 1842. szeptember 13-án született horvát-magyar főnemesi családban. Mosonyi Mihálytól és Liszt Ferenctől a zeneszerzés fortélyain kívül a tanítványokkal való bánásmódot is elsajátította. Amikor 1863-ban hallotta Wagner első pesti hangversenyét, eldöntötte, hogy zeneszerző lesz. Hatása alól sosem kerül ki, mégis Liszt Ferencet tartja igazi mesterének.
Életében jelentős fordulatot hoz, amikor 1870 után hazatelepül Magyarországra, tudatosan nekilát és megírja a magyar szimfonikus zenekari irodalmat. Négy népszerű dalciklust, valamint több jelentős szimfonikus balladát szerez (A rémhajó, A sellő, a Hero és Leander, a Boszorkányéj, a Faust fantázia, Pán halála). A 70-es években született dalokban már érzékelhető, hogy Mihalovich megtalálta „saját hangját”. Érdeme, hogy olyan zenekari irodalmat teremtett, amely korábban nem létezett, megírja a magyar zenedrámát.
Életművének csúcspontja a Toldi szerelme című opera, amelyben lírai ízlését Wagner stílusával ötvözi. A magyar romantika zeneszerzője arisztokrataként részt vett Magyarország dualizmuskori újjáépítésében, s annak ellenére, hogy az opera egyértelműen a szerelemről szól, mégis fellelhető benne a lázadó hős, hiszen Toldi több alkalommal is szembeszáll a király akaratával. A zeneműnek politikai áthallást is tulajdonítottak, Mihalovich Ödön pedig a maga korában is egy lázadó magyar hősnek számított. 1903-ban leteszi tollát, és végleg elnémul.
A zenei intézményrendszer megteremtése
Mihalovich Ödönt 1881-ben nevezték ki a magyar Színitanoda igazgatójának, amelyet újraszervezett. Tanmeneteket dolgoztatott ki, bevezette az ellenőrzést, és a tehetséggondozásra is gondot fordított. 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatója. Elérte, hogy a tanárok állami tisztviselői státuszt és fizetést kapjanak, valamint, hogy az intézményben minden hangszert tanítsanak. Munkásságának köszönhetően a Zeneakadémia világszínvonalú magyar oktatási intézménnyé vált.
„Utód, de aki ős is”
Windhager Ákos Mihalovich Ödön életművét vizsgáló doktori értekezését 2010-ben zárta le, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMA MMKI) pedig lehetővé tette, hogy az akkori anyagot nagymonográfiává fejlessze, így Mihalovich Ödön életútján keresztül az egyes zeneművek elemző leírását és azok fogadtatását is tartalmazza.
A művelődéstörténész Utód, de aki ős is című kötetét április 19-én, 18 órakor mutatja be online az MMA MMKI YouTube-csatornáján.
