A Pauk-tanítvány Pusker Júlia ismerősként tér vissza a Pannon Filharmonikusokhoz június 16-án, a legutóbbi közös koncert után eltelt hat évben ugyanakkor szinte megfordult a világ a fiatal hegedűművésszel. Erről és a koncerten elhangzó Bartók-hegedűversenyről is beszélgettünk.
– Hongkongban értelek utol, vagyis úgy tűnik, számodra nem karanténnal telt az elmúlt időszak. Hogyan „vészelted” át a járványhelyzetet?
– Tavaly márciusban Brüsszelben ért a covid19 miatti lezárások kezdete, éppen Brahms Kettősversenyét játszottam volna Gary Hoffmannal és a Belga Nemzeti Zenekarral a BOZAR-ban. Elvileg április közepén amúgy is hongkongi utazás terveztem, de férjemmel úgy döntöttünk, hogy a súlyosbodó európai helyzetre való tekintettel előbbre hozzuk az indulást. Az érkezésünk utáni két hét karantént leszámítva, majdnem teljesen normális körülmények között teltek a kritikus hetek, bár a koncerttermek ott is zárva voltak.
A testi-lelki feltöltődésre a sok rohanás mellett néha nem jut elég idő, és sokszor nem is vesszük észre, ha kizsákmányoljuk, feléljük a tartalékokat. Az elmúlt 4-5, de leginkább a 2019-es év nagyon feszített tempóban telt, így számomra nem feltétlenül jött rosszkor a kényszerpihenő, habár a hegedűt azért nem tettem le. Többek között Britten és Paganini első hegedűversenyével töltöttem az időt, de egy-két fiatal hegedűst is módom volt tanítani, ami rendszerint nagyon üdítően hat.
– A Brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Verseny után egy hónappal azt nyilatkoztad, hogy még nehéz visszagondolni a versenyre, mindenre, ami történt. Most, közel két év elteltével, hogyan értékeled?
– Nagyon fontos mérföldkő volt a verseny és maga a felkészülés, ha visszagondolok még szinte most is hihetetlennek tartom, hogy az egész valóban meg- és velem történt. Ezzel együtt viszont igyekszem mindig előre tekinteni, a múltból, amit lehet tanulni, de keresni a következő kihívást, lépcsőfokot, ami további fejlődésre sarkall.
– A verseny után a La Libre belga lap azt írta rólad, hogy „Bartók lánya”. A Pannon Filharmonikusokhoz éppen Bartók-darabbal érkezel. Mi a viszonyod a műhöz és a zeneszerzőhöz?
– Érdekes volt ezt olvasni, még akkor is, ha Bartókot végül nem is játszottam, de nagyon jólesett, hogy így fogalmaztak. Bartókot, illetve a magyar zeneszerzők különböző műveit amikor csak lehet, becsempészem egy-egy koncert programjába, különösen, ha külföldön játszom. Sajnos a közönség még most is sokszor félve közelíti meg a koncerttermet, ha olyan műsort lát, amit nem ismer. Ezért is tartom fontosnak, hogy megismertessük és bevezessük a hallgatókat egy olyan világba, ahova maguktól nem mernének belépni.
Szerencsés vagyok, mert lehetőségem volt Bartók összes hegedűre írt művét megtanulni a londoni Royal Academyn Pauk György irányításával, vagyis részesévé válhattam egy valóban Bartókig visszavezethető tradíciónak, hiszen mesterem tanárai között olyan művészek voltak mint Zathureczky, Weiner vagy Kodály Zoltán.
– Milyen a kapcsolatod a Pannon Filharmonikusokkal és az est karmesterével, Gilbert Vargával?
– Még 2015-ben kétszer is játszottam együtt a zenekarral és mindkét alkalommal nagyon szép emlékekkel távoztam. A zenészek odaadó és együttérző muzsikálása teszi a koncerteket igazán emlékezetessé. Gilbert Varga személye újdonság lesz, de kíváncsian várom a közös zenélést.
– Ahogy említetted is, Londonban Pauk György volt a mestered. Tartjátok a kapcsolatot?
– Természetesen, habár sajnos nem a kellő sűrűséggel tudunk személyesen találkozni, ami leginkább az én szoros időbeosztásomnak köszönhető. Legutóbb tanár úr Londonban, egy csokor Bartók-duót adott elő az egyik tanítványával, örülök, hogy akkor ott lehettem és hallhattam a felejthetetlen interpretációt.
– Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
– Ha a koronavírus nem szól ismételten közbe, akkor pótolom a többi elmaradt koncertet is, melyeken Britten, Haydn, Mozart, Paganini és természetesen Bartók versenyművei lesznek a fókuszban.
