Szeptember 24-én, 25-én és 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a már több alkalommal is elhalasztott Nine – Kilenc című musicalt. A hármas szereposztásban megvalósuló produkció egyik főszereplőjét, Homonnay Zsoltot kérdeztük az elhúzódó próbafolyamatról, a Balázs Zoltán rendezővel való közös munkáról, illetve a szerep és Federico Fellini közötti párhuzamokról.
– Érdekes egybeesés, hogy több mint kilenc hónapja próbálják a Nine című előadást…
– Igen, ez már önmagában egy számmisztikai összefüggés, úgyhogy mindenképpen pozitív kicsengést várunk a kényszerűen kialakult helyzettől. Ennyi idő alatt már egy gyereket ki lehet hordani, nagyjából ez történik velünk is. Sokkal jobban el tudunk mélyülni a karakterekben, a viszonyokban, a dramaturgiában, több finomságot tudunk beletenni az előadásba.
– Mi jut elsőre eszébe a kilences számról?
– Elsősorban ez a kilenc hónapja tartó próbafolyamat, másodsorban pedig, hogy kilenc hónapig tart egy terhesség. A kisfiam már kétéves, de még közelinek tűnik az az időszak, amikor a feleségem várandós volt vele. Ezenkívül ami még eszembe jut, hogy lassan kilenc hónapja diplomáztam rendező szakon.
– Balázs Zoltán első alkalommal rendez a Budapesti Operettszínházban. Milyen vele a közös munka?
– Amit én színészként gondolok a rendezőről, azt ő maximálisan megtestesíti. A felkészültséget, az egyéni látásmódot, a kivitelezést értem ez alatt, és fontos az is, hogy egyénre szabottan formálja a karaktereket. A darabot hármas szereposztással próbáljuk, és Balázs külön figyelmet fordít az azonos karaktert játszó színészek lelki, fizikai és habitusbeli különbségeire. Ez számomra nagyon szimpatikus és professzionalista hozzáállást jelent.
– Milyennek látja Guido Contini karakterét? Mitől lesz más az ön alakításában?
– Mindannyian ugyanazt a rendezői koncepciót követjük, viszont a saját világunkon keresztül hozzuk létre a figurát. Contini egy rendkívül összetett személyiség: egy művész, egy rendező, egy férj, egy lázas útkereső. Amikor elérkezik az életében egy alkotói válság, elkezd visszanyúlni azokhoz a gyökereihez. Ilyen például a gyerekkora vagy a nőkkel való kapcsolata.
– Milyen szerepet töltenek be a nők Contini életében?
– A körülötte lévő nők – az anyukája, a felesége, a szeretője, a múzsája vagy az újságíró – mind meghatározzák az életét, általuk fejlődik a személyisége. Mindegyikük fontos számára, és művészileg is inspirálóan hatnak rá. Viszont válságot okoz, hogy egyik nőben sem talál meg egyszerre mindent, amire szüksége lenne, ezért újra és újra továbblép.
– Mitől különleges a Nine, miben tér el más musicalektől?
– Nincsenek benne elvárt, musicalekre jellemző klisék, sokkal inkább olyan, mintha egy prózai mű bizonyos pontjain megjelenne a zene is. Ebből adódóan nagyon érdekes a darab szerkezete zenedramaturgiai szempontból. Például Guido Contininek vannak olyan dalai, amelyek szinte prózai monológok. Vagy azt is említhetném, amikor a szereplő az életét egy barokk operához hasonlítja, és abban a jelenetben valóban elhangzik egy 17. századi operarészlet.
– Mennyire lehet egyenlőségjelet tenni Contini alakja és Fellini élete között, aki a darab alapjául szolgáló 8 és ½ című film rendezője?
– Nem mondanám azt, hogy a 8 és ½ vagy a Nine főszereplője azonos Fellinivel, inkább csak Fellini művészi megtestesülése. Viszont a filmben és a musicalben is megjelenik az a szakmai és magánéleti válság, amire már korábban utaltam. Fellini valóban küzdött azzal, hogy a sikerei után merre haladjon tovább, anélkül, hogy ismételné önmagát.
* Az interjút Homonnay Zsolttal Tuska Borbála készítette.