Fennállásának 168. évét ünnepli november 10-én a Budapesti Filharmóniai Társaság a Müpában. A grandiózus koncerten a zenekar korábbi karmestere, Rico Saccani vezényel egy egészen különleges műsort, amelynek középpontjában ezúttal amerikai komponisták állnak. Az estről Tóth László elnököt kérdeztük.
– A Budapesti Filharmóniai Társaság 168 évet ünneplő koncerten Rico Saccani vezényel majd, akinek kapcsolata a zenekarral nem most kezdődött.
– Rico Saccani 1997 és 2005 elnök-karnagyunk volt, számtalan hangversenyt vezényelt nálunk és az Operaházból jól ismerheti a közönség. Budapesti tartózkodása alatt kifejezetten gyümölcsöző, akár barátinak is mondható kapcsolatot alakított ki a zenekar tagságával, a közös munkát mind a zenészek, mind a maestro nagyon élvezte. Amikor szóba került ez a koncert, egyértelmű volt számunkra, hogy őt választjuk.
– Mi az, ami miatt ilyen jó a munkakapcsolat önök között?
– Talán az a munkamódszer, amit Rico Saccani magával hozott, és amit át is tudott adni az együttesnek. Az életvidámság, a lezserség és a könnyed elegancia keveréke ez, amely – nem kell, hogy mondjam – milyen népszerű lett a muzsikusok körében. Ő olasz születésű ugyan, de Amerikában nőtt fel és ott is szocializálódott, mindkét nemzet karakterét magában hordozza, nagyon közvetlen egyéniség és ez inspirálóan hat a produkciók létrejöttére.
– Emiatt szerepelnek főleg amerikai művek a műsoron?
– Részben igen, hiszen ezt a repertoárt a maestro nagyon érzi és érti. Ugyanakkor azt is szerettük volna hangsúlyozni, hogy 168 évesen is képesek vagyunk a megújulásra, keressük az új kihívásokat, nyitottak vagyunk más zenei világokra, mindamellett, hogy természetesen kötelességünknek érezzük, hogy a nemzeti kultúrát is ápoljuk és megmutassuk a közönségünknek. Ez esetben Gershwin és Bernstein került be a műsorba, de Fejérvári Zoltánnal közösen eljátsszuk Ravel G-dúr zongoraversenyét, amelyről kevesen tudják, hogy a több amerikai ihletettségű, jazzes dallamot is tartalmaz.
– Kortárs magyar szerzők műveinek bemutatása is állandó védjegyükké vált. Idén Kovács Zoltán képviseli ezt a vonalat.
– Méghozzá egy ősbemutatóval. A Ludus luminis című darabjáról van szó, amelyet ő is vezényel, kivételes élménynek ígérkezik. Annál is inkább, mert Kovács Zoltán kifejezetten a tonális, tradicionális zenében mozog, kompozíciói ezáltal könnyen érhetőek, ugyanakkor mégis nagyon újszerűek, izgalmasak.
– Feladatuknak tartják új, értő közönségréteg kinevelését?
– Igen, mindenképpen. A nagyobb koncertjeinkkel a hagyományosabb hangversenyekre látogató közönséget szeretnénk bevonzani, míg új és különleges helyszíneinkkel, kamaraestjeinkkel a fiatalokat szeretnénk megszólítani. Ilyenek a martonvásári Agroverzumban megtartott koncertjeink, melyeken Mona Dániel zenetörténész rendhagyó ismertetőivel próbálja felkelteni az érdeklődést azokban, akik csak most készülnek ismeretséget kötni a klasszikus zenével. Ugyancsak hozzá köthető a KameraZene online sorozatunk, amely a humor segítségével mutatja be a zenetörténetet. Emellett általánosságban is fontosnak tartjuk a zene és a vizualitás kapcsolatát, ZeneHorizont címmel új videó klip sorozatot indítottunk, amelyben kortárs zeneszerzők darabjaihoz készítünk kisfilmeket: ezek szokatlan kontextusba helyezik, ezáltal érthetővé és átélhetővé teszik korunk zenéjét, amivel befogadhatóbbá válik az átlag hallgató számára is.
