Az október 25-i zeneakadémiai évadnyitó hangverseny minden bizonnyal meghatározó zenei élmény lesz, melyet sokáig megőrizhetünk.
Az egyik legismertebb hazai zenekar kitartása elismerésre méltó, nem adják fel terveiket és nem engednek egy fikarcnyit sem művészi programjukból. Az előző évadban kényszerből távol maradt sztárvendégüket, Vadim Gluzmant hívták el Budapestre, de a művészi együttműködést továbbgondolva és elmélyítve új szerepet is szánnak a hegedűművésznek. Koncertmesterként végig színpadon lesz, és a szólójátékot igénylő Brahms-mű kivételével, irányításával játssza a zenekar a teljes koncertet.
Ráadásul a dátumot mintha kisajátította volna magának az együttes, hiszen tavaly napra pontosan ekkor indították az évadot, és épp úgy, mint akkor, Várdai István művészeti igazgatóval együtt köszöntik a közönséget.
A koncert különlegessége nemcsak a közreműködők személyében és a műsorban rejlik, egy Stradivari hegedű és egy Stradivari cselló hangja teszi varázslatossá az estét.
A hangverseny első részét két Mozart mű foglalja keretbe. A D-dúr szerenádot (Serenata notturna, K. 239) 20 évesen komponálta a zeneszerző. Az egymásnak felelgető vonós szólamokat Mozart egy pár üstdobbal fűszerezi, markáns hangjuk vezeti be a finom vonós hangokat, és ugyancsak ezek búcsúztatják a szerenádozókat.
Másodikként Liszt Angelus! (Ima az őrangyalokhoz) című darabja csendül fel. A Zarándokévek harmadik füzetéből való mű mesterien idézi az esti Róma egymás után megkonduló harangjainak zengését, nem véletlenül nyerte el csípős (és hálátlan) megjegyzésekkel sosem fukarkodó Richard Wagner tetszését is.
A g-moll szimfóniát (K. 183), amelyet az utókor a „kis” jelzővel látott el, megkülönböztetve a kései K. 550-ös „nagy” g-moll szimfóniától, Mozart 17 évesen komponálta, visszatérve harmadik itáliai útjáról, amely eredményt és csalódást egyaránt hozott. Felnőtt. Végérvényesen maga mögött hagyta a kamaszkort – ez tükröződik a helyenként drámai hangvételű, mintegy 20 perces szimfóniában.
A szünet után a fúvós és ütős hangszeresekkel kibővített együttes Brahms a-moll kettősversenyét (op. 102) szólaltatja meg Vadim Gluzman és a művészeti vezető, Várdai István szólójátékával, Baráti Kristóf vezényletével. Brahms vonós kompozícióra két virtuóz hegedűs, Reményi Ede és Joachim József volt komoly művészi hatással. Egy családi konfliktus miatt azonban néhány évi „mosolyszünet” következett be Brahms és Joachim kapcsolatában. Az elhangzó mű a békülés eszköze volt, a feszültséget az alkotó a hegedűművésznek szánt darabbal kívánta feloldani. Az ősbemutatót követően a szerző ezt írta egy ismerősének: „Most már tudom, hogy mi hiányzott nekem az utóbbi években… Joachim hegedűjének hangja. Hogy tud játszani!”
Joachim éteri hegedűhangja Gluzman vonója alatt születik újjá. Az ukrajnai születésű, de gyermekkorát nagyrészt Lettországban töltő művész tanulmányait hétévesen Rigában kezdte, majd a híres orosz mesternél, Zakhar Bronnál folytatta. A New York-i Juillard Schoolban Dorothy DeLay és Masao Kawasaki irányításával képezte magát. 1990-ben költözött Izraelbe. A Baltimore-i Peabody Konzervatórium rezidens művésze, tanít az izraeli Keshet Eilon Nemzetközi Zeneközpontban.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva.
