• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Minden, ami opera, minden, ami Szeged Promóció Színház Zene

A vidéki operajátszásról IV. – A gyakorlati sík (folytatás)

Szerző: Dinyés Dániel2021. december 4.
Facebook Twitter E-mail
Tötös Roland és Nánási Helga a Szöktetés a szerájból című előadásban – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház
Tötös Roland és Nánási Helga a Szöktetés a szerájból című előadásban – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház

Egy operatagozat felépítéséhez szorosan kapcsolódik a műsorpolitika kérdése is. Ugyanis ha az ember építeni akar, akkor a köz érdekét érdemes nézni, nem a saját vágyait. Így a műsort is úgy érdemes felépíteni, hogy a társulatra keresünk és találunk ki operát, nem pedig azt nézzük, hogy egy rendező, vagy egy karmester mire vágyik. Ha ezzel a szemlélettel keresünk darabokat, akkor lehetőséget adunk az énekeseknek és a teljes tagozatnak a megfelelő fejlődésre. A cikksorozat korábbi részei ide kattintva érhetőek el.

Bemutatók számában a két nagyszínházi és egy kamaraoperai előadás egy kisebb játszóhelyen a maximum. E mellett még egy koncertszerű opera előadása érhető el. A koncertszerű operának akkor van létjogosultsága, ha olyan darabot választunk, ami ritkábban játszott érdekesség, viszont olyan énekeseket tudunk rá meghívni, akikre egyébként nem lenne pénzünk. Ugyanis egy koncertszerű előadásnál nincsen egyéb színházi költség (díszlet, jelmez, kellék, hosszú próbaidő) mindent az énekesre fordíthatunk.

Ez a három színházi és egy koncertszerű premier, ami lehetséges egy több tagozatú színház életében, azon egyszerű okból, hogy prózát, tánc előadást és egyéb zenéseket is kell játszani az évad során. Természetesen a tagozathoz fog még kapcsolódni az évenkénti musical és/vagy operett bemutató is, amikből hagyományosan sokkal többet játszik egy nemzeti színház, mint operából. Ezek mellett, ha mindhárom operából tíz előadás környékén játszik a tagozat, plusz a koncertszerű operából kettőt, akkor az már bőven nevezhető operaéletnek vidéki viszonylatban. Ehhez tud hozzájönni még a „kórus-opera” előadás, a kisebb koncertek a leendő szólistáknak és máris egész pezsgő operai életnek lehetne ezt hívni.

Ha sikerül az évadban az ifjúsági vagy gyerek előadást is a zenés műfajból választani, azzal több mindent is nyerhetünk. Egyrészt belépőt biztosítunk a fiataloknak a zenés színház világába, másrészt nyerhetünk a tagozatunknak egy plusz premiert akár operai műfajban. Ezeknek az előadásoknak a közönség szerző és nevelő hatását nem lehet túlbecsülni. Igényes létrehozásuk létkérdés a műfaj és az adott színház számára.

Ide tartozna annak a régebbi hagyománynak a felélesztése, hogy egy vidéki nemzeti színház a régióért is felel, nem csak a városért, amiben elhelyezkedik. Ezért a régi „gördülő-opera” mintájára érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy olyan operai, vagy egyéb zenés produkciókat létrehozni, ami ebben a formában utaztatható. Vagy ha olyan város/település van, ahol nincs az előadásra lehetőség, akkor az utaztatás bármilyen formáját megszervezni, hogy eljöhessenek színházba. Ennek szervezése rengeteg energiát és találékonyságot kíván, de csak így lehetne kiszélesíteni a színház és opera „ügyét”, és olyan helyen keresnénk végre új nézőket, ahol találni is lehetne.

A Szegedi Nemzeti Színház énekkari művészei (Mészáros Marietta, Rózsa Kitti, Fáy Luca Boróka, Lévai Léda Hanna, Bita Boglárka) a a Szöktetés a szerájból című előadásban – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház
A Szegedi Nemzeti Színház énekkari művészei (Mészáros Marietta, Rózsa Kitti, Fáy Luca Boróka, Lévai Léda Hanna, Bita Boglárka) a a Szöktetés a szerájból című előadásban – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház

Szót kell ejtenünk a szerződésekről is. Hiszen egy ilyen típusú társulati lét nem elképzelhető csak produkciókra szerződtetett énekesekkel és a fentebb felsorolt többi hozzávaló emberrel. Akárcsak a prózai színházi életben, úgy itt is a jelenleg hatályos alkalmazotti státusz megkötése a jelenleg elérhető legjobb formája ennek. Ezzel a szerződés típussal az emberek elérhetőségét és idejét veszi meg egy színház, ha úgy tetszik. A havi fizetésükért az adott prózai színház kiírhatja őket próbálni, előadást játszani, ha máshova szeretnének menni, azt meg a színházhoz kell egyeztetnie az színésznek. Ám az alkalmazotti státuszuk a színházra is kötelezettségeket ró, hogy mindent befizessen a munkavállalójuk után, mint egy normális, bármilyen más szakmát érintő állásnál. Megélhetést nyújt abban az időben is, amikor épp holt szezon van és nincs fellépés (vagy akár pandémia idején).

Ha pusztán produkciós, alkalmi szerződéssel alkalmaz egy színház színészt, akkor azonnal egyeztetési kötelezettséget ró az adott intézményre, hogy az összes többi más színházban futó produkció előadásával, próbájával összehangolja a sajátját. A színház fog alkalmazkodni a fellépő életéhez és nem fordítva. Ilyenkor működésbe lép az időbeli hierarchia: amelyik produkció előbb volt, az élvez elsőbbséget játszás, egyeztetés szempontjából. Ez így működik a hazai színházi élet prózai részében a színházak közt. De ennek az a feltétele, hogy mindegyik színháznak saját társulata van állásba odaszerződtetett színészekkel, így van mihez viszonyítani. Ha hívják máshova játszani, akkor úgy tudják elengedni, hogy egyeztetnek az anyaszínházához. Ekkor lép elő a fentebb említett időbeli hierarchia. Képzeljük el egy pillanatra, hogy Budapest és a vidék összes színházában felmondanak minden színésznek, mindenki szabadúszó lesz. Az összes művész egyénileg keresi a lehetőséget a fellépésre (megélhetésre). Ez mondjuk két-három évadig követhető, hogy ki volt előbb. De aztán szép lassan elszabadul a pokol, hogy ki alkalmazkodik kihez és miért.

Pontosan ezt történt itthon az énekesi területen, amikor 1998 környékén kivezették itthon annak a lehetőségét, hogy egy operaénekes közalkalmazotti állásba kerüljön a fővárosban. Majd ennek mintájára szép lassan vidéken is. Hírmondónak maradt meg csak néhány énekes a vidéki nemzeti színházakban. Azóta került bele a honi énekes szakma egy olyan kiszolgáltatottsági spirálba, amibe fiatalként mindennél nehezebb belekerülni és megalkuvás nélkül létezni benne. A prioritások mára átláthatatlanok és követhetetlenek lettek, hiszen pusztán produkciós szerződés létezik. Így a vadnyugati „aki többet fizet, előbb lő” törvénye érvényesül, tekintet nélkül bármire. Ez az oka a vidéki színházak kiszolgáltatottságának, hiszen megközelítőleg sem tud azzal a gázsival vetekedni, mint amit bármelyik fővárosi intézmény képes felajánlani. A vidék jelenleg nagyjából hatodát tudja fizetni ugyanazért a szerepért, amit egy énekes a fővárosban énekel. Ehhez a kevés pénzhez jön hozzá az állandó egyeztetési kötelezettség a főváros egyéb produkcióihoz, ami napi idegölő munka, tekintve, hogy a fővárosban sem állásban vannak az énekesek, így az időpont változtatások ott is állandó jellegűek. Ezt a helyzetet kizárólag akkor tudná tisztázni a szakma, ha radikálisan emelkedne az alkalmazott státuszba felvett énekesek száma vidéken és a fővárosban egyaránt. Így erőterek jönnének létre, megjelennének a viszonyítási pontok az egyeztetésben és tiszta helyzeteket szülne mindenki számára. Ha ez megtörténne, akkor a szabadúszás választható, nem pedig kötelező érvényű állapot lenne. Természetes, hogy vannak énekesek, akiknek a szabadúszás a legjobb formája a karrierjüknek, de legalább annyian, ha nem a legtöbben, biztonságra és kiszámíthatóságra vágynak, mint minden ember. Mindig is faramucinak találtam azt, hogy az operai világ legalább nyolcvan százaléka le van szerződtetve státuszba, zenekaron, kóruson, színpadi dolgozókon keresztül az igazgatóságon át a gazdasági személyzetig. Csak azok nem, akikből él ez az egész gépezet: az énekesek.

Mozart: Szöktetés a szerájból – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház
Mozart: Szöktetés a szerájból – fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház

Mindebből, amit ebben a hosszú tanulmányban leírtam, természetesen kiviláglik, hogy nagyságrendekkel több pénz kell vidéken, mint amennyit jelenleg szánnak rá a kulturális élet pénzelosztói. Tisztában vagyok vele, hogy mindaz, amit megfogalmaztam célként jelenleg egy utópisztikus elképzelés a mai körülmények és szándékok közt. Így van ez akkor is, ha szavaimat a valóság megtapasztalása hívta életre és semmi olyat nem írtam le, ami ne lenne azonnal megvalósítható, ha a szándék mellett pénz is kiegészítené az elgondolást. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy bármekkora pénzösszeg is érkezik kisegíteni ezt a szegmensét az operajátszásnak, ha nem ezek a gondolatok mentén osztják el, akkor érdemi változást, hosszú távú megoldást nem fog tudni elérni.

Ennek a szakmának is a valódi konkurencia állna legjobban, hisz csakis ettől lehet várni a színvonal emelkedését. Ha végig nézünk a művészettörténeten akkor világosan látszik, hogy nincsenek magányos hegyfokok, csúcsok. Sohasem ért el senki csak önmagában nagy eredményeket, csak akkor, ha egészséges versenyt vívhatott több, ugyanazon a területen tevékenykedő művésszel. Képzeljük csak el, hogy van öt vidéki nemzeti színházunk, ahol a leírásomhoz megközelítőleg folyik az operaélet. Öt város negyven leszerződtetett énekese évadonként tizenöt új operapremiert csinál. Rendezők, karmesterek, korrepetitorok garmadája jutna lehetőséghez és akarna jobb előadást csinálni, mint a másik. A szakmán kívül a közönség lenne a legnagyobb nyertese ennek. Pillanatok alatt termelné ki az operajátszó szakma az új kedvenceit, akik aztán először vidéki sztárokká, majd természetesen fővárosi énekesekké válhatnának. De oda  már teljes fegyverzetben és szakmai tudással érkeznének.

Mindez naivitás a részemről? Természetesen. De ragaszkodom a megtapasztalt valóságon alapuló művészi naivitásomhoz. Máshogy nem érdemes gondolkodni ezen a pályán semmiről.

dinyés dániel szeged műsor oper
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésPezsgő programkínálattal és megújuló étlappal folytatja a Hadik Kávéház
Következő bejegyzés Közel 7 milliárd forintot ad a kormányzat a budapesti Színházi Olimpiára

Ajánlott Bejegyzések

Moór Marianna 1960-ban - forrás: Fortepan / Kotnyek Antal
Intermezzo

Akit „csodás szerepekkel kényeztetett az élet” – a 80 éves Moór Mariannát köszöntjük

2023. február 4.4 perc olvasás
Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Intermezzo

Slágerek, mítoszok és különös állatfajok – 10 érdekesség Máté Péter életéről

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.