Április 1-jén mutatja be a Budapesti Operettszínház a Jekyll és Hyde-ot, a musicalirodalom egyik legnépszerűbb darabját. Fekete Katalin jelmeztervezővel beszélgettünk azokról a kihívásokról, melyeket e nagy léptékű produkció állít elé az alkotói folyamatban.
– A La Mancha lovagja volt az első alkalom, hogy az Operettszínházban dolgoztál. Milyen volt az a munka, a megérkezés, és milyen most a visszatérés a Jekyll és Hyde-ra?
– Jóleső izgalommal érkeztem akkoriban, szinte senkit nem ismertem személyesen a társulatból. Vincze Balázzsal dolgoztunk korábban a Pécsi Balett által színpadra vitt Carmina Burana című előadásban Erdős Júlia Luca díszlettervezővel, ami nagyon jó munkafolyamat volt. A balettelőadás sikere, a közös munka élménye természetesen jó háttér volt egy újabb közös munkához. A koncepciónk, elképzelésünk a La Mancha lovagjáról kiforrott volt, remek szereposztással, kiváló feltételekkel kezdhettünk a munkának, ez adott mindannyiunk számára – az óriási kihívás ellenére – bizalmat a terveink megvalósításához.
Természetesen ha visszagondolok az akkori olvasópróbára, a pulzusszámom az egekig ért. A következő izgalmas felkérés a Budapesti Operettszínház Balettegyüttesével készült Korhatár nélkül című est második felvonásának jelmezterve volt, Felix Mendhessohn-Bartholdy Olasz szimfóniájára, Zachár Lóránd rendezésében, ami szintén komoly kihívást, de nagyszerű élményt jelentett. Ezek után a Jekyll és Hyde olvasópróbájára nagy várakozással, de talán kevesebb izgalommal érkeztem. A musical több szereposztással készül, hatalmas a stáb, de akikkel a La Mancha lovagja produkcióban együtt dolgoztunk, ismerősként és bizalommal köszöntöttek.
– Színpadi színésznőként kezdted a pályád a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ezért pontosan tudod, mennyire fontos a jelmez, mi mindent tud hozzátenni a ruha a karakterek megformálásához.
– Nagyon sok kiváló tervezővel találkoztam színésznői pályám során, és sokszor eszembe jut, hogy az egy évtizedes színpadi tapasztalat segít ebben a munkában is. Ha visszagondolok, hálás színésznő voltam abból a szempontból, hogy mindig elfogadtam a tervező elképzeléseit, gondolatait a ruháimról. Különböző szélsőséges karaktereket játszottam – így megtanultam, hogy ezen a pályán a személyes ízlés és a színpadi megjelenés sok esetben különbözik. Ugyanakkor a ,,jelmez sikere” a funkcionalitásban, kényelemben, a jellemábrázolás színesítésében, az alakítás és az előadás szolgálatában rejlik. Tervezőként akkor vagyok elégedett, ha a színész jól érzi magát a színpadi öltözetében. Ha tehetem, sokat beszélgetek a színészekkel, és a lehetőségekhez mérten, többes szereposztásnál – igyekszem olyan megoldásokat találni, ami mindenkinek előnyös, egyéni alkata, adottságai tekintetében
– Honnan inspirálódtál a Jekyll és Hyde világához?
– Korabeli fotókat, festményeket néztem a viktoriánus kori Londonról, amelyeken a különböző társadalmi rétegek viseleteinek jellemzőit tanulmányoztam, kerestem az ,,életképeket” ábrázoló hangulatokat, amelyeken az arisztokrácia és a mélyszegénységben élők mindennapjaiból csíphettem el pillanatokat. A történetben különböző társadalmi rétegek közötti feszültség is megjelenik, ezért fontosnak tartottam a szinte provokatív eleganciát és a nincstelenséget is megmutatni, tehát a divattörténet mellett a társadalomtörténeti kutatásokra is szükség volt.
Izgalmas kihívás egy 19. századi sztorit a korhűség szellemében megmutatni, de a 21. század nézői igényeinek is újat, különlegeset alkotni. Megidézzük a színpadon a turnűr, díszes kalapok, frakkok, nagyestélyi viseletek, zsakettek, cilinderek világát, de az anyagok minőségében, a színekben, és formákban próbálunk újat, frisset hozni, hiszen rengeteg film, tévés produkció dolgozza fel ezt a kort. Fontos, hogy a színház, a maga újraálmodó, újraalkotó erejével, a közönséggel egy mágikus térben ,,személyesen találkozva” valami igazán eredetit, a nagyszerű alakítások mellett – maradandó vizuális élményt is adhasson.
– Jekyll és Hyde kettős személyiségének megmutatása mennyire jelent jelmeztervezői szempontból összetett feladatot?
– Jelmeztervezőként a legizgalmasabb kihívás Jekyll és Hyde, a ,,kettős személyiség” színpadi megjelenítése volt. Az átváltozás-átalakulás feszes zenei és prózai keretek között leginkább színészi játékra és rendezői ötletekre épül. A kísérleti szer hatására bekövetkezett torzulás nem változtatja át drasztikusan a leginkább a filmtörténetből közismert szörnyszülötté a főszereplőt. Koncepciónk szerint Jekyll emberi meghasonulását tartjuk fontosnak, amely a két ellentétes személyiség izgalmas és borzalmas belső csatájának drámája, ezért Jekyll öltözetében az emberi külső forma megtartása koncepcionális döntés volt. A három művész (Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Sándor Péter – a szerk.) jelmeztára természetesen tartalmazni fog csak Jekyllre és csak Hyde-ra jellemző ruhadarabokat. Bizonyára magával ragadja a nézőket az elgondolkodtató történet aktualitása, az, hogy a tudatformáló szerek, melyek a személyiségünket torzíthatják, milyen visszafordíthatatlan folyamatokhoz vezetnek. Bízunk benne, hogy a nézők jó kérdésekkel, maradandó élménnyel távoznak majd a színházból, ami segít mindannyiunkat abban, hogy jó döntéseket hozzunk ezekben a nem mindennapi történelmi időkben, amiben élünk.
– Mennyire tudod közvetlen közelről követni a próbafolyamatot, hiszen neked a kivitelezőkkel is tartanod kell a kapcsolatot?
– Hatalmas produkció készül, ami rengeteg feladattal jár, ezért a próbafolyamatba bármennyire is szeretnék, nem tudok napi szinten belefolyni. Nagyon szeretem egyébként nézni a próbákat, számomra is inspirálóak a rendező instrukciói egy-egy karakter és a színész tüzetesebb megismerése, valamint a ruhák funkcionalitásának pontosítása szempontjából. Sajnos egy ilyen nagyszabású előadásnál ezt nem tehetem meg a sok párhuzamosan futó, aprólékos munkafolyamat miatt. Szerencsére nagy segítségemre van, mint az előző produkcióknál is, Veréb Dia, aki nagyszerű, kreatív kivitelező, és a kalapkészítőtől a cipészig, a belső varrodák és a külső műhelyek szakembereivel az együttműködésünket a kezében tartja. A logisztika és a feszes időkeret miatt a próbákra sajnos nem jut időm. Óriási a háttérmunka, rengeteg kiváló szakember, műhely dolgozik azon, hogy létrejöjjön ez a produkció.
– Hogyan dolgozol együtt a díszlettervezővel, mennyit kell egyeztetned vele?
– Cziegler Balázzsal ez az első közös munkánk. Amikor először találkoztunk hármasban, vele és az előadás rendezőjével, Vincze Balázzsal, akivel mindketten többször dolgoztunk együtt, azonnal kiderült, hogy nagyon jól tudunk egymáshoz kapcsolódni, és ugyanazt a nyelvet beszéljük. Meg is jegyezte Balázs (Cziegler – a szerk.), mennyire meglepő neki ez az azonnali egymásra hangolódás. Valószínűleg azért, mert a színházi embert érezte meg a kérdéseimen, azt, hogy a tartalom érdekel, és a tervezés szinte filozófiai szinten foglalkoztat, amiben szintén hasonlítunk. Ez az első beszélgetés hármasban a főbb irányok tekintetében sok mindent eldöntött. Egyelőre csak a látványterveit láttam: nagyon elegáns, izgalmas lehetőségekkel és terekkel. A nagy „randevúra” akkor kerül sor, amikor különböző részek összeérnek, és a szereplők, a díszlet, a jelmez, a zene, a karmester és a koreográfia, a fények és színpadtechnika varázslatával, egy csodálatos csapatmunka eredményeként megszületik az előadás.
