Magyarország kormánya a 2023-as évet hivatalosan is a Magyar Operett Évének nyilvánította, melynek keretében május 19-én magyar musical kerül a Budapesti Operettszínház színpadára. A Monte Cristo grófja című előadás kapcsán a dalokat jegyző és a főszerepet is megformáló Szomor Györggyel beszélgettünk.
– A Monte Cristo grófjának ősbemutatója 2011-ben volt Békéscsabán az ön rendezésében. Hogyan került most újra elő a darab?
– 1996 óta dolgozom a Budapesti Operettszínházban, mely most jubileumi évadhoz érkezett, arról nem is beszélve, hogy 2023 hivatalosan is a Magyar Operett Éve. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy azok után, hogy az előző évadban a Nine című nagysikerű Broadway-produkciót az én magyar dalszövegeimmel mutattuk be, most a Monte Cristo grófja képviseli a magyar musicalt ebben a különleges szezonban. A Békéscsabai Jókai Színházban debütált a darab, amit Pozsgai Zsolt alkalmazott színpadra, most pedig, több mint tíz év távlatából Vincze Balázs rendezésében kerül színpadra az újragondolt változat.
– Mi az, ami egykor megfogta Dumas-regényében?
– A szerzőtársammal magát a cselekményt találtuk inspirálónak, a figurákat, a helyzeteket. Pontosan azt, ami a mű máig tartó népszerűségét és sikerét szavatolja. Mélyen és cizelláltan jelenik meg benne az emberi élet minden nagyszerűsége és gyarlósága, azok a történetek, érzések, a féltékenység, a szerelem, az árulás és a bosszú, melyekkel könnyen tudunk azonosulni. Egy ilyen remekművel foglalkozni újra és újra nagyon hálás feladat.
– Hogyan zajlanak az új bemutató előkészítő munkái?
– A szerzőnek sokat jelent, ha más alkotók számára is üggyé válik ugyanaz a téma, vagy produkció és elindulhat a párbeszéd, egyfajta társasjáték, melyben vannak vélemények és ellenvélemények. Ezek mind jót tesznek az ügynek, jelen esetben a Monte Cristo grófjának. Zeneszerzőként sok inspirációt kaptam Vincze Balázstól. Voltak új gondolatok és olyanok is, amiken magam is változtattam volna ennyi idő elteltével.
– Mit lehet tudni az új koncepcióról?
– Ez egy speciális előadás lesz, már csak azért is mert az Operettszínházban mások, nagyobbak a színpadi keretek. Sok mindent gondoltunk újra, változik a kronológia, jeleneteket alakítottunk át, újakat építettünk be és a zenei betéteket is színesítettük. Utóbbi esetében egy jóval nagyobb apparátusban gondolkodhattam, közel ötven fős zenekarra készül a hangszerelés, ami egészen biztosan új élményt jelent majd. Amellett, hogy továbbra is a szerelem, a szabadságvágy és a bosszú állnak a középpontban, magának a szerzőnek, Alexandre Dumas-nak az alakja is hangsúlyosabbá válik.
– A hármas szereposztásban Dolhai Attila és Homonnay Zsolt mellett ismét ön formálhatja meg Edmond Dantes karakterét. Milyen érzés újra találkozni a figurával?
– Ezt a fajta újratalálkozást korábban már a Nine kapcsán is megéltem, ami önmagában is érdekes, hiszen az ember változik, másként gondolkodik nem csak a szerepről, de a világról és önmagáról is, ami mindenképpen befolyásolja a jellemformálást. Edmond Dantes esetén az is különleges, hogy a korábbi előadásban saját magamat rendeztem, most pedig belép egy külső szem, ami sok mindent új megvilágításba helyezhet.
– Színészként, rendezőként és zeneszerzőként is tevékeny. Hogyan osztja be az energiáit?
– Volt időszak, amikor kevesebbet foglalkoztam a zeneszerzéssel. Sem időm, sem pedig inspirációm nem volt igazán. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy egy-egy felkérés, vagy impulzus mindig jó időben tud kimozgatni az adott állapotomból. Nemrég, a Veszprémi Petőfi Színházban mutattunk be egy Petőfi Sándor életéről szóló darabot, melyhez én írtam a zenéket és rendeztem az előadást. Ez a találkozás nagy hatást gyakorolt rám. Vannak azok a feladatok, amelyek feltöltenek, hihetetlen energiákat szabadítanak fel bennem. Ezek az élmények inspirálnak.
