Borok a szomszédos szőlősgazdáktól, adalékmentes fagyi, kovászos kenyér, rózsaszirom szörp, hogy pár különlegességet emeljünk ki a kínálatból, de a Lovas Kikötő sokkal több annál, mint egy finomságoktól roskadozó balatoni kávézó – Lóránt, a tulajdonos beszélgetéseket, koncereteket, filmvetítéseket szervez, közösséget épít, helyi értéket ment. A 8 éve működő kávézót és a kerthelyiségét újrahasznosított régi bútorokkal rendezték be, kívül-belül visszaköszönnek a balatoni élet jellegzetes kellékei, csónakok, evezők, hálók. Egyre növekszik a gourmet és helyi termékek kínálata, friss péksütemények. Egy éve pedig a szomszédos, évek óta zárva található közért épületével bővítették a kávézót, hogy közösségi teret létesítsenek.
– Számtalan cikk megjelent már a Lovas Kikötőről, rólad azonban nem sok minden derül ki az írásokból. Milyen kötődésed van Lovashoz és a vendéglátáshoz?
Magamról nem könnyű mesélni, sok minden van bennem, ugyanúgy, ahogy a Lovas Kikötő sem mondható tipikus vendéglátóhelynek… Veszprémi születésű vagyok, Apám Lovashoz való kötődése, mint egyfajta örökség hozott ide és nyitottam a Kikötőt. Távoli rokonaink régen malom tulajdonosok voltak itt a faluban. Így hát van érzelmi, családi és most már üzleti kötődésem is.
A kávézó és reggeliző étterem egy tinédzser kori álmom volt. Egyes filmekben nagy beszélgetések és sorsfordító események történtek egy-egy jó hangulatú kávézóban vagy amerikai diner-ben, ez tetszett, bennem maradt…
Egyébként tanári végzettségeim vannak, reál és humán egyaránt, tanultam külföldön is, aztán éltem Budapesten. Ehhez hozzájött a sok nemzetközi munka és utazás, így sok és sokféle tapasztalat, élmény és érzet gyűlt össze bennem és egyszer csak mindez a Kikötőben öltött testet, ez kvázi az eszköz…
Annyira sorsfordító helyszín, hogy feleségemet, Zsófit is itt ismertem meg, amikor először reggelizni jött. Ma társam ebben a kikötői kalandban, az Ő személyisége sokat hozzátesz az ismertséghez, az elismertséghez. Az ételek és sütemények az ő kezét dícsérik!
– Bátran mondhatjuk, hogy egyfajta kulturális kikötő is vagytok! Mesélj a víziódról, milyen álom lebeg(ett) a szemed előtt, amikor a Kikötőt megálmodtad?
Bolondnak néztek 2016-ban, amikor egy elhagyott kocsmát kezdtem el rendbetenni, ami ráadásul nem is a parton van. Az elképzelésem egy olyan ’szárazföldi kikötő’ volt, ami a valódi, tengeri kikötők – mediterrán kisvárosok és halászfalvak kikötőinek – békéjét, nyitottságát és sokszínűségét jelképezi. Egy olyan hely, ami az étel és ital fogyasztásán túl a kapcsolódásokról és ’felfedezésekről’ is szól, önmagunkkal, másokkal, egy jó könyv, az eklektikus berendezés, tartalmas beszélgetések, kulturális élmények révén… Gyakran mondjuk, hogy ez hely a ’hétköznapi felfedezők’ Kikötője…
Mindemellett az újrahasznosítás és fenntartahatóság elkötelezettje vagyok, arra gondoltam, hogy ide be tudom pakolni mindazt a sok mindent, amit nagyszülőktől örököltem, lomtalanításokon, hazai és külföldi bolhapiacokon szedtem össze és végül ebből a sok cuccból megcsináltam egy eklektikus és izgalmas miliőt. Az is bennem volt, hogy hozok ide mindenféle kulturális programot, amiket szerettem Budapesten: koncerteket, kiállításokat, mozit, workshopokat, könyvbemutatót, beszélgetéseket…
A kulturális elképzeléseim az üzletvezetéssel párhuzamosan – ami együtt nagy kihívás – többnyire megvalósultak. Nagyon szép nyaraink voltak, fantasztikus hangulattal, sokszor heti három jazz, blues koncerttel az udvaron. Ezekre jó visszagondolni. A kulturális események továbbra is fontosak, bár a gazdasági és munkaerőpiaci helyzet jócskán megváltoztatta a feltételeket.
– Misszióid között szerepel a település értékeinek védelme, a falukép, a tájkép megőrzése és a balatoni élővilág védelmét megcélzó “táj-érték-közösség” mottójú szerveződés. Mesélted, hogy tavaly egy teltházas délelőttön egy riadt őz rohant be a kerthelységbe az asztalok közé – az aszályos nyár, a vízkészletek és a szabad élőhelyek drasztikus csökkenése élő közelségbe került nemcsak nektek, hanem a vendégeknek is.
Bár a kulturális események továbbra is fontosak, mostanra viszont más lett a prioritásunk. Mégpedig azért, mert a Balatonnál (is) a fejlődést sajnos rosszul értelmezik és ez nagyon zavar. A tó és a körülötte lévő táj pusztítása nem fejlődés. Beépítik a partot, a szőlőhegyeket, újabb lakóparkokat, hoteleket és kikötőket betonoznak. Nagy butaság és felelőtlenség ezt tenni ezzel a tájjal és ezzel a törékeny élővilággal.
Táj-érték-közösség szerveződésünk Önkéntesekből álló, akik a vendégek közül jönnek. Célunk az érzékenyítés, épített, tájképi és természeti értékekre való figyelem felhívás, közösségi akciók és események. Jelenleg szervezetfejlesztő, kommunikációs és érdekérvényesítő képzést tartunk közel nyolc civil szervezetnek, hogy jobban tudják képviselni ügyeiket.
– Mióta megnyitottátok a kávézót, sokat fejlődött a profilotok is, egyre több élelmiszer, finomoság található meg nálatok, már fagyi is van. A szomszéd közértépületet átalakítottátok, mára már közösségi tér!
A HUB csomópontot, találkozópontot jelent, most ünnepeltük az egy éves működését. Ez egy bérelhető terem családi, baráti eseményekre és ünnepekre, továbbá vállalati rendezvényekre és tréningekre. Volt nálunk születésnap, gyerekzsúr és céges karácsony, amit esküvő és keresztelő követett. Könyvbemutatónak és tréningnek adtunk helyet, számos kézműves workshop valósult meg nálunk.
Kulturális eseményeink színtere is ez a tér, hiszen itt van tavasszal és ősszel a Kikötő Artmozi társadalmi és környezeti kérdéseket boncolgató egész estés dokumentumfilmekkel, amiket beszélgetés követ közösségépítő céllal. Reményeink szerint jövő tavasszal színházi előadás is lesz nálunk!
– Mi a véleményed az észak-balatoni kulturális kínálatról és a hozzátok hasonló helyekről – vannak még ilyenek a tó körül?
– Főszezonban nem könnyű nekünk sem kitekinteni mi minden történik körülöttünk. Mindenesetre sok és sokféle program van, néha már túlzásnak is érzem…. az igényestől a ciki populárisig. Egyes települések mindent is csinálnak, pénzük van, de nincs koncepciójuk, se identitásuk. Ez nem jó, mert pocséklás és esik a színvonal.
Az EKF még több programot hozott, azt hiszem a nyár hektikusságához a nagyobb ívű eseményeik eléggé hozzájárultak. Mi is pályáztunk háromszor az EKF-ben, de egyszer sem nyertünk támogatást még a legcsekélyebb összegű közösségi programjainkhoz sem… Lett volna még lehetőség beadni, de láttam a nyerteseket és inkább már nem pályáztam…
– Hihetetlen pozitív hozzáállással kezeled az adminisztratív nehézségeket, szabályozásokat, pályázol. Mi hajt? Mi tölt föl? Hogyan látod magadat és a helyet öt év múlva?
– Ha az ember egyszer felfedezi magában és a világban, hogy mi minden lehetséges és megvalósítható az életben, akkor ezt nem lehet abbahagyni… nagyon lelkesít egy új ötlet, egy új ismeretség, egy új ’felfedezés’
Viszont én úgy érzem, hogy egy nagyon kiszámíthatatlan országban élünk, ami egyre jobban zavar. Sok szinten elidegenedést látok, a természet és környezetvédelem gyakorlatilag már nem ügy és sorolhatnám…. Szerintem nehéz előre tervezni. A Covid fenekestől felforgatott szektorokat, most gazdasági kiszámíthatatlanság van…
A változások és változtatások elengedhetetlenek lesznek, vannak gondolataim, elképzeléseim, amiket még érlelek magamban…
Úgy gondolom, hogy az emberek hinni és bízni akarnak. Ehhez egy nagyon egyszerű út vezet: le kell ülni beszélgetni, méghozzá élőben és nem a szociális média kommentháborúján keresztül. Olyan ügyeket és közös célokat kell találni, amellyel tudunk azonosulni, amelyért szívesen dolgozunk és örömünket leljük benne. Ennek az eszmének igyekszünk a zászlóshajói lenni.
