A Jászai Mari Színház 2015-ben azzal a céllal hívta életre MOnodráma és STúdiószínházi FESZTiválját, a MOST FESZT-et, hogy egy speciális seregszemle keretén belül biztosítson bemutatkozási lehetőséget a vidéki, a független és a határon túli társulatok monodráma és stúdiószínházi előadásaiból kiválasztott produkcióknak. Idén március 20. és 24. között, tizedik alkalommal rendezik meg a fesztivált.
Ezek az előadások a színházkultúra talán legkülönlegesebb területének képviselői közé tartoznak, sem témaválasztásukat, sem a megvalósítás formanyelvét, helyszínét tekintve nem illeszkednek a fősodorba. Az általuk képviselt művészi érték azonban éppen a kevés néző befogadására alkalmas intim közeg, a monodrámát egyedül játszó színész jelenléte vagy a kísérletezőbb jellegű alkotói megoldások okán a színházi szcéna pótolhatatlan része. A szervezők a MOST FESZT évről évre történő megrendezésekor töretlenül hisznek abban, hogy a monodráma és a stúdiószínház az a két forma, mely megérdemel egy olyan speciális tematikájú fesztivált, mely 5 napon keresztül a legjelesebb alkotóknak szenteli a figyelmet. Ráadásul mára már megszámlálhatatlan azon alkotóközösségek száma, akiket a Jászai Mari Színház 2015 óta vendégül láthatott a MOST FESZT-en.
Crespo Rodrigo a jubileumi fesztivál kapcsán elmondta: „Büszkeséggel tölt el, ha belegondolok abba, hogy a MOST FESZT létrehozása és a kezdeti szárnypróbálgatások után, hogyan jutottunk el egy olyan seregszemle életben tartásáig, mely a színházi szcéna két fantasztikusan izgalmas területére – a független, a vidéki és a határon túli – monodrámára és a stúdió előadásokra fókuszál. Nem vágtunk volna bele ebbe a vállalkozásba, ha nem hittünk volna a színész egyéni erejének, jelenlétének és a kisebb tér intimitásának művészi értelemben vett fontosságában. Ennek ellenére azt kell, mondjam – visszatekintve az elmúlt kilenc évre, a katartikus élmények sorára, melyeket a fesztivál előadások és az azokban résztvevő művészek okoztak – a hatás mégis mellbevágó! Voltak könnyebb és nehezebb körülmények között létrehozott fesztiválok, a világjárvány miatt tavasz helyett ősszel megrendezett MOST FESZT-ek, de azt kell, mondjam, nem volt olyan helyzet, ami el tudott volna tántorítani bennünket vagy arra késztetett volna, hogy feladjuk.
Tíz év már elég hosszú idő ahhoz, hogy lássuk, hogyan változik körülöttünk a világ, és a mögöttünk álló tíz évben rengeteget változott. Egy dolgot érzek megingathatatlanul biztosnak, a közönség fesztivál iránti nyitottságát, a MOST FESZT-barát „keménymag” egyértelmű szeretetét. Szeretetet az ügy iránt, az itt fellépő társulatok iránt, az egymagában hatni képes színész személye iránt, miközben beszélgetünk a közönségtalálkozókon, miközben finom borokat kóstolgatunk a gasztroprogramon, és nagyokat vitatkozunk a látottakon, vagy belefeledkezünk az éppen aktuális kiállítás képeibe. Ha létezik olyan dolog a színházi világban, amit a nézők szeretete tart össze, és amit ezért érdemes csinálni, az a MOST FESZT! Nem tagadom, igazán nagy örömmel tölt el, hogy ezen élmények összegyűjtésében és felmutatásában néhány nap erejéig évről évre részt vehetett és reményeim szerint a jövőben is részt vehet a Jászai Mari Színház közössége.
És hogy szakmailag honnan hová jutottunk? Olyan zsűrikkel dolgozhattunk együtt, melyeknek tagjai valóban reprezentálják a szakmát, akár az alkotó művészek, akár a róluk író szakemberek, akár a kritika oldaláról vizsgálódunk. A fesztivál úgy tudott beágyazódni a színházi közéletbe, ha úgy tetszik, „tett fel bennünket a szakmai térképre”, hogy évről évre egyre komolyabb erőfeszítést jelent a nominált előadások végig nézése, olyan mértékben megnövekedett a jelentkezők száma. A résztvevők visszajelzéseiből egyértelmű, hogy presztízst jelent a MOST FESZT-en megjelenni, versenybe kerülni. Talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, a MOST FESZT örömfesztivál! Mindenkinek, aki érintett benne.
Nem kívánok hát magunknak semmi mást a következő 10 évre, mint alkotókedvű társulatokat, színészeket, rendezőket, írókat, egyszóval olyan művészeket, akik stúdiószínházban vagy a monodráma egyedüllétében hatni akarnak ránk és a jövőben is fenntartják a két színházi formát.”
2024. március 20. és 24. között 5 monodráma és 5 stúdiószínházi előadást, valamint egy versenyen kívülielőadást láthatnak az érdeklődők a Jászai Mari Színház Kamaraszínházában, nézőtéri büféjében és nagyszínpadára épített nézőterén. A stúdiószínházi előadások között a (Kreón) Antigoné (Tér 12 Kulturális), az A varjúkirály (DANTE Közösségi Alkotótér, Másik Produkció), a Jókedvvel, bőséggel (RÉV Színház), a Dehogy van jól (Neptun Brigád, Füge Produkció) és a Kutyabaj (Weöres Sándor Színház, Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület), a monodrámák között az Ady és Adél – Lázálmok az életünkből (Spectrum Színház), az A Monarchia utolsó hóhéra voltam (Pécsi Nemzeti Színház), a Szabad-ötletek jegyzéke (Ülj Közelebb Produkció), az ÖNARCKÉP BÁBBAL (A produkció a BBTE Magyar Színházi Intézet keretén belül készült, a Cimborák Bábszínház előadása), és a Született: Wágner Emese (MaNNa Produkció, Szentendrei Teátrum, Füge Produkció), versenyen kívüli előadásként pedig az EL! Karádyáda (Orlai Produkciós Iroda) című előadást láthatják a nézők.
A fesztivál a korábbi évek hagyományait folytatva az ITT ÉS MOST KÓSTOLÓ elnevezésű gasztronómia programmal is kiegészül, az előadások után pedig az ITT ÉS MOST KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ keretében beszélgethetnek az érdeklődők az előadásokat létrehozó színészekkel, rendezőkkel. Két ITT ÉS MOST KIÁLLÍTÁS-ok is várja a fesztivál résztvevőit: az előcsarnokban a MOST FESZT 10 évének előadásfotóiból és hangulatképeiből láthatnak digitális válogatást a nézők, a kiállítótérben pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel együttműködésben nyílik a fesztivál témájához kapcsolódó tárlat. Az „Egyedül a pódiumon” című kiállítás keretében az érdeklődők válogatást láthatnak az elmúlt 40 év kiemelkedő művészeinek önálló estjein és monodráma előadásain készült fotókból. A fesztivál szervezői a jubileumra készített kiadvánnyal tisztelegnek a MOST FESZT-en eddig fellépet alkotók és előadások előtt.
A fesztivál hagyományait követve a MOST FESZT 2024 során a meghívott versenyelőadások zsűri előtt mérethetik meg magukat. A háromtagú zsűriben Dohy Balázs, rendező, dramaturg, Molnár Zsófia, szerkesztő, kritikus, műfordító és Zsurzs Kati, színésznő foglalnak helyet. A közönségzsűri tagjait – szintén a korábbi évek hagyományát folytatva – a szervezők a fesztivál 10 előadásos bérletét megvásárló nézők közül sorsolják ki.
A fesztivál a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő támogatásával valósul meg.
A MOST FESZT 2024 monodrámái
2024. március 21. csütörtök 18.00 – Kamaraszínház – monodráma
Tatár Rózsa: ADY ÉS ADÉL – Lázálmok az életünkből
monodráma
A marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása
Játssza: Farkas Ibolya
Rendező: Török Viola
Ady és Adél
„Piros-fekete glóriával
Evezz, evezz csak csöndesen.
Én tudom, hogy lelkembe süllyedsz
S ott halsz meg majd, én szerelmesem.”
Ady neve és szerelmi költészete örökre összekapcsolódik Léda nevével, hiszen több, mint százötven szerelmes költeménye közül több mint fele Lédához szól. Brüll Adél, a nagyvilági úrinő és Ady találkozása mindkettejük életében sorsszerű élmény volt. Ady azonnal beleszeretett az asszony nagyvilági varázsába és sugárzó nőiességébe. Hosszú és viharos szerelmüknek a költő vetett véget. Kegyetlen szakítóversben számolt le nagy szerelmével, Lédával. Az Elbocsátó, szép üzenet, az egyik leghíresebb szerelmi búcsúvers a magyar irodalomban.
„Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
Tatár Rózsa Ady és Adél – Lázálmok az életünkből című monodrámáját a Cédrus Művészeti Alapítvány Nívódíjával jutalmazták. A dráma a magányos és boldogtalan Léda hattyúdala. Az egykor bálványozott nő, a végzet asszonya a halálos ágyán megidézi a halott költőt és újraéli viharos szerelmük minden boldog és fájó epizódját. Léda szerepében a marosvásárhelyi színházi élet Nagyasszonyát, a Poór Lili-díjas színművésznőt, Farkas Ibolyát láthatják.
2024. március 21. csütörtök 20.30 – Nagyszínpad – monodráma
Gerhard Dorfer-Anton Zettel: A MONARCHIA UTOLSÓ HÓHÉRA VOLTAM
Fordította: Bodonyi József
monodráma
A Pécsi Nemzeti Színház előadása
Játssza: Stenczer Béla
Rendező: Bodonyi József
Lang József Császári és Királyi Ítéletvégrehajtó közismert és köztiszteletben álló figurája volt a Monarchia és Bécs világának a XX. század elején. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy vidéki útjain mindig hatalmas tömeg fogadta az állomáson és a becslések szerint 10 ezren vettek részt a temetésén.
Lang a hóhéri pályát élete hivatásának tekintette és rendkívül büszke volt arra a szakmai színvonalra, amelyet képviselt. Ennek érdekében saját fejlesztéseket eszközölt és munkáját igyekezte egyre gyorsabban és pontosabban elvégezni.
Személye és világlátása esszenciája annak az avítt és világbirodalmi nosztalgiában tévelygő, konzervált feudális korszaknak, amelynek az I. világháború vetett véget. Lang pályafutása a Monarchiával együtt ért véget, 1919-ben. A nyugdíjazását követően írta meg visszaemlékezéseit, amelyből Gerhard Dorfer és Anton Zettel megírta ezt a monodrámát. Azóta ez a színmű, amelyből már hangoskönyv és TV játék is készült, a német nyelvű színjátszás állandó szereplője.
2024. március 22. péntek 17.00 – Kamaraszínház – monodráma
József Attila: SZABAD-ÖTLETEK JEGYZÉKE
monodráma
Az Ülj Közelebb Produkció előadása
Játssza: Sütő András
Rendező: Sütő András – Serfőző Krisztina
„Bár itt senki nem nyújt át senkinek semmit, mert mindent nekünk kell összegyűjteni, kihámozni, felcsipegetni és felnyalábolni abból, amit és ahogy József Attila 1936-os szövege kapcsán, mint kinccsel és kacattal telített rongyosládát, közénk borít Sütő András. Egy kávéházi asztal mellett thonet széken ülve, vizét kortyolgatva, a totális sötét semmijéből közénk érkezve. E „sötétben, sötéttel keretezés” úgy olvastatja velünk Sütő András olvasatában ezt a József Attila-szöveget, mintha álmatlan éjszakáink és a végletekig áttipródott nappalaink jelenéseként látogatna meg minket ezzel a szabad asszociációk végeérhetetlenjeire építő szöveggel. Mert e szöveg elszabadult féktelensége nem csupán költői, alkotói szelepkieresztés, intellektuális kergetőzés az egymásra alliteráló szavak és gondolatok sűrűjében, hanem egy emberi lélek elemi, egy totálisan pőrére vetkőzött és vetkőztetett élet segélykiáltásai.”
2024. március 22. péntek 21.30 – Nagyszínpad – Versenyen kívüli előadás
Bán Zsófia: EL! KARÁDYÁDA
zenés életpróba
Az Orlai Produkciós Iroda előadása
Fullajtár Andrea előadásában, Zongorán közreműködik Wágner-Puskás Péter
Rendező: Pelsőczy Réka
Az előadás Karády Katalin rendkívüli művészi karrierjének, a háború alatt tanúsított bátorságának és emberségének kíván emléket állítani, abban az élethelyzetben, amikor az emigrációt választja.
A zenés darab akkor játszódik, amikor a korábban ünnepelt díva Rióba érkezik.
Az előadás, amely a riói kikötő bevándorlási hivatalának várószobájában játszódik, Karády karrierjének kialakulását, háború alatti üldöztetését, és az akkori színházi világban történteket dolgozza fel.
A darabban próbál felkészülni a bevándorlási hivatal tisztjével való beszélgetésre, azaz szó szerint próbál.
Jó benyomást akar kelteni, szorong, hogy mi lesz, ha nem engedik be. A dráma e feszült várakozás ideje alatt játszódik, még a tiszt érkezése előtt.
Fullajtár Andrea hol dívaként, hol drámai színésznőként, hol énekes sztárként
hozza elénk az elvonulás, a névtelenség választásának dilemmáját, úgy, hogy közben mindig önmaga marad.
2024. március 23. szombat 17.00 – Kamaraszínház – monodráma
ÖNARCKÉP BÁBBAL
A produkciót Anna Margit (1913-1991) festményei inspirálták
bábelőadás
A produkció a BBTE Magyar Színházi Intézet keretén belül készült, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház előadása
Játssza: Pánczél Kata
Rendező: Palocsay Kisó Kata
Kinyílik a doboz, a sötétben fények játszanak, a zene áthatja a doboz tartalmának létezését, miniatűr világok. Minden egy egységet alkot, mint egy „megszakíthatatlanul ívelő kontúrvonal”.
Lendületek és elcsendesedések.
Magány és félelem.
Szeretet és játékosság.
Derű és öröm.
Vágy a kimondásra. Vágy a találkozásra.
Anna Margit XX. századi magyar festőnő, aki egyedi stílussal, világmeglátással töltötte meg műveit. Gyakran jelentette ki, hogy őt a korstílusok, irányzatok nem érdeklik, hanem az ember foglalkoztatja, így saját maga is. Festményeinek egyik központi eleme tehát önmaga, mindaz, ami belül van. Így az ÖNARCKÉP BÁBBAL című előadásunk nemcsak négy Anna Margit festményt kölcsönzött a festőnőtől (Múzsa, Halász, Baba, Figura madárral), hanem lelkiségét is. Világfelfogása, magánya, szeretete, az ember iránti érdeklődése beleszövődött koncepcióinkba.
A három báb megelevenedik és bepillantást nyújt érzelmi dimenzióiba. Az összekötő elem a Madaras lány, aki mindenkivel interakcióba szeretne lépni, még veled is, kedves néző.
Az előadás 14 éves kortól ajánlott, felső korhatár nélkül.
2024. március 24. vasárnap 17.00 – Kamaraszínház – monodráma
SZÜLETETT: WÁGNER EMESE
A MaNNa Produkció, a Szentendrei Teátrum és a Füge Produkció előadásaJátssza: Szalontay Tünde
Rendező: Szenteczki Zita
Szalontay Tünde titokzatos, rejtőzködő színésznő. Most mégis az életéről mesél.
Fiatal felnőtt korában megdöbbentő családi titok jut tudomására. Miközben külföldön él, izgalmas, inspiráló művészeti közegben dolgozik huszonévesen, kiderül, hogy az addig sajátjának hitt szülei örökbe fogadták, és hogy élete első hat hónapját egy csecsemőotthonban töltötte. Sokkoló a felismerés, mégis hirtelen minden világossá válik. Megérti, hogy az egész addigi életét végigkísérő megmagyarázhatatlan idegenség érzés, a gyermekkori végtelen magány, a kapcsolódásra való képtelenség, a ki vagyok én? nyomasztó szorongása honnan eredeztethető: ő egy örökbefogadott gyerek. Egy nem igazi, nem akart, egy magára hagyott örök csecsemő. Elindul egy hosszú, fájdalmakkal teli, olykor abszurdba hajló nyomozás a szülőanya s az eredet után, hogy aztán elkezdhessen valóban lélegezni és élni.
A felnőttkori identitáskeresés, a gyermekkor felfoghatatlan élményei, a szavakkal nehezen megfogalmazható, a titok által megbélyegzett létezés jelenik meg látványos mozgással, dalokkal-zenével, álomszerű képekkel, saját- és vendégszövegekkel.
Az előadásban bátran váltakozik az abszurd humor a költőibb jelenetekkel, közelebb hozva a nézőt a történet személyességéhez, mégsem könnyítve annak súlyán.
Tünde hol fehér bohóc, hol díva, hol csecsemő, hol Francesca Woodman, de legfőképp – és ez a legbátrabb és legnehezebb feladat – önmaga. Született Wágner Emese.
„Az előadás egy szürreális utazás, a magányos gyerekkortól az őrült kereséssel telt felnőttkoron át a felépülésig. Nem szövegcentrikus a darab, de elhangoznak kortárs prózai szemelvények, Szabó T. Anna versei, személyes vallomások, lélektani definíciók. Emellett vannak dalok, és Pina Bausch táncjátékára emlékeztető fejezeteket is látunk, amelyek értelmeznek, elmélyítenek információkat, és néha egészen humorosak.
