Lang Lang legújabb lemezének nagyvonalú, „Saint-Saëns” címe kissé félrevezető: természetesen ott vannak a jól ismert Az állatok farsangja és a Második zongoraverseny a Gewandhausorchesterrel Andris Nelsons vezényletével, de Lang Lang kiterjeszti a kört Ravelre, Debussyre és Fauréra is.
Az állatok farsangja biztos, hogy magával ragadóan indul. Lang Lang és felesége, Gina Alice, mint együttműködő szólisták, mindvégig erős zenei szinkronitást mutatnak. Bár az egész szettet nagy élvezettel hallgattam végig, voltak külön kiemelkedő pillanatok is.
A g-moll zongoraverseny esetében Lang Lang virtuozitása jól belejátszik a mű kirobbanó drámaiságába. Erre nincs is jobb példa, mint az Allegro Scherzando. Valóban, vannak itt elegáns és suttogós díszítések, de az általános értelmezés extrovertált, és ez részben a szimfonikus zenekarnak köszönhető.
Több olyan, négy kézzel készült művet is bemutatnak, amelyekben Lang Lang ismét együttműködik Gina Alice-szal. Itt találjuk a legtöbb finomságot, különösen Debussy Petite Suite-jában – ami azt merem állítani, hogy a kedvenc művem az albumon. Debussy színeire való fogékonyságuk kifinomult érzékenységgel reagál, amely egy jól felépített rendszeren keresztül egy jubiláló fináléban virágzik ki. Az ezt követő menüettben gyönyörű a kommunikáció és a dallamok egymásba fonódása a szólamok között. Ezek a dallamok, úgy találtam, nem csupán folyékonyak és líraiak, hanem az éteri vonzást is magukban hordozzák.
Lang Lang ezen a lemezen megmutatja képességét a hangzás túlvilági és lélegzetelállító átláthatóságára, érzékenyebb és ihletettebb előadásmóddal, mint bármely korábbi felvétele esetében.