Zene- és médiatörténeti pillanat lesz, amikor a Concerto Budapest hetedik Mozart-napjának zárókoncertjét 2024. március 3-án 19.30-kor egy időben nézheti az Index.hu címlapján főként a magyar, illetve a brit Gramophone.co.uk címlapján az Egyesült Királyság és a nagyvilág közönsége. A Gramophone Magazine-t a világ talán legrangosabb klasszikus zenei médiuma, és kapuit csak a legritkábban nyitja meg élő koncertközvetítések előtt. Most a Keller András művészeti vezetésével, Szabó Stein Imre rendezésében megvalósuló közvetítésnek köszönhetően a zárókoncert szó szerint a világ szeme előtt zajlik majd. Az esemény hátteréről Bojta Zsuzsanna beszélgetett Szabó Stein Imrével.
– A Concerto Budapest nemzetközi stratégiai főtanácsadójaként hogyan látja, mi a jelentősége a Concerto tematikus napjainak, fesztiváljainak – aktuálisan épp a Mozart-napnak – a zenekar brandjét tekintve?
– A 2018-as első Mozart-nap óta a fesztiválok meghatározó arculati elemeivé váltak a zenekarnak. Ez azért különösen érdekes, mert egy rendkívül aktív zenekar saját működési költségéből, mondhatni „önszorgalomból” elkezdett minifesztiválokat rendezni, miután a művészeti vezetője, Keller András ezt megálmodta.
– Miért különleges ez?
– Azért, mert egy rendkívül termékeny zenekarról beszélünk, kiemelkedő éves koncertszámmal. Komoly vállalás, hogy a kivételesen sűrű koncertprogramba éves szinten három-négy fesztivál is beépül. Ezek által a Concerto körül jelentős univerzum fejlődött ki, amit véleményem szerint illene most már észrevenni és akár díjazni is, hiszen ez „szorgalmi feladatként” nagyon szép, de ha ezek a fesztiválok források híján kivonulnának a klasszikus zenei életből – akár a tavaszi Mozart-nap, akár a Csellóünnep vagy ősszel A Hallgatás Napja –, az fájdalmas veszteséget jelentene, annyira komoly értéket képviselnek.
– Miért más egy ötkoncertes fesztivál, mint öt különálló koncert az évad folyamán?
– A zene kollektív művészet, ami azt jelenti, hogy megkívánja a közösséget, ahogyan a színház is. Az, hogy a közönség jó része egy teljes napját a Zeneakadémián tölti, közösségi élménnyé teszi a zenehallgatást. Mindemellett az önálló koncerteknek van egy erőteljesen hierarchizált világuk: a művészek előadják a művet, a közönség tapsol, majd távozik. Egy fesztiválon sokkal intenzívebb a közönség jelenléte, jobban el tud mélyülni az adott zeneszerző vagy hangszer világában, épp ezért a reakciók is mások.
– A fesztiválok és a közvetítések erősen összefonódtak a Concerto Budapest életében.
– A zenészek alapvetően ódzkodnak a zene képi megjelenítésétől, hiszen a közvetítés általában fáradságos, konfliktusokkal terhes, és a lényeg alapvetően mégis a zene. Viszont elég limitált számú ember tud egyszerre elmenni egy koncertre, és amikor egy koncertnek vége van, a mágikus pillanatokkal együtt az emlékezet királyságába kerül az egész, és legjobb esetben is a legendárium részévé válik. Mindemellett a korfa szerint idősödő közönség, illetve az új közönség bevonzása is igen fontos szempont, hisz a jelenkor realitása, a gyors információáramlás és a mozgókép világa arrafelé visz, hogy új csatornákat érdemes keresni az emberekhez. Ehhez jött még hozzá a Covid-csapás, elindultak a rosszul, otthon fölvett home videók, amik egy ideig eredetinek tűntek, de szakmai szemmel mind képileg, mind zeneileg inkább rossznak voltak mondhatók. Ekkor ajánlottam fel egy modellt Keller Andrásnak, és elindultak a nagyszabású élő közvetítések, illetve a koncertfilmek létrehozása.
– Közelebbről mit ért nagyszabású közvetítésen?
– Az egész világon ritkaságszámba menő, filmes igényű közvetítésekre gondolok. A Berliner Philharmoniker a csodás Digital Concert Hall bázisán csinál ugyan közvetítéseket, de ezek fizetősek, és ha megpróbálnak kimozdulni a saját platformjukról, és máshol streamelnek, még ők sem igazán tudnak nagyságrendekkel nagyobb nézőszámot generálni, mint amennyien a koncertjeikre elmennek.
A Covid-járvány idején kezdett formálódni egy modell. Még 2020-ban sikerült létrehoznom egy speciális együttműködést az Index.hu-val. Ennek lényege, hogy címlapon közvetítik élőben a koncertjeinket nagyon komoly szerkesztőségi fölvezetéssel, ami gyakorlatilag példa nélküli.
– Ez mit jelent számokban?
– Az első Beethoven-napunkon 240 ezer lejátszásindításunk volt, ami azt jelenti, hogy ennyien kattintottak rá és nézték nem kevés ideig, mert az átlagos nézési idő negyven perc volt. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy Magyarországon a koncertekre járó törzsközönség száma néhány tízezer emberre tehető, akkor érzékelhetően nagy ez a szám. Csak az Indexen tíz nagyszabású streamünk volt, Keller András művészeti vezetésével. Ezekkel a közvetítésekkel az ő álmait valósítjuk meg. Ez az, amivel rendezőként és producerként itt foglalatoskodom.
– Hogyan jött a Gramophone magazinnal való együttműködés?
– Bevallom, számomra is megdöbbentő volt, hogy sikerült behozni őket a képbe, annak ellenére, hogy abszolút nem profiljuk a címlapon élő közvetítések kiengedése. A felvezető cikkükben a streamjeinket látva írtak egy nagyon érdekes dolgot: hogy amit mi csinálunk, az már nem streaming, hanem mainstreaming. Ez azt mutatja, hogy a világ legrangosabb klasszikus zenei magazinja felismerte, mennyit tesz egy magyar zenekar a klasszikus zene népszerűsítéséért és a közönség bevonzásáért. Óriási dicséret.
– Mit jelent pontosan, hogy egy közvetítés „filmes igényű”?
– Már említettem, hogy készítettünk két egész estés koncertfilmet, ezek a Mezzo TV-n mentek. 2020-ban a Gidon Kremerrel és a Kremerata Balticával készült filmünk a Weinberg-szimfóniával a középpontban megnyerte a Velencei TV Fesztivál fődíját, a 2022-es Kárpát Rapszódia pedig második díjat nyert a New York Festivals TV & Film Awardson. A filmes hozzáállást, kameramozgást, a képek drámaibb szintjének használatát próbálom belevinni a közvetítésekbe, természetesen az adott korlátok között, hisz koncert közben nem mehetünk fel a színpadra, és nem zavarhatjuk meg a közönséget sem.
Az átlagos klasszikus zenei közvetítések inkább lehúzzák a klasszikus zene erejét, mintsem felszabadítanák vagy kiemelnék. Mi arra törekszünk, hogy a képi megvalósítás hozzáadott értékével közelebb vigyük az embereket a katarzishoz, amelyet a klasszikus zene válthat ki belőlük, akkor is, ha nem szakemberek. Ez a koncepcióm, és most például a Zeneakadémia Lakatos Gergő vezette nagyon jó csapatával, Komlós András technikai és zenei képrendezésével, valamint Jancsó Nyika vezető operatőrrel igyekszünk mindezt magvalósítani. Nyilván ez több kockázattal, feszültséggel jár, pluszenergiát igényel, de az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy a zenekar már tudja, ismeri, mit jelent a közvetítés, András szoktatja is őket ehhez, és nagyon jó a tűrőképességük. Ha a zenekar nemzetközi ismertségét és brandjét nézzük, busásan megtérül ez nekünk, hisz a zenekar ebből a szempontból nagyon komoly nemzetközi erőt képvisel.
Harmadikán este egyek leszünk a nemzetközi közönséggel. Angliában, Franciaországban vagy bárhol, ahol a Gramophone-t olvassák – márpedig mindenhol olvassák –, egy magyar zenekart fognak hallgatni Mozart zenéjében gyönyörködve, mindezt szép képi megoldásokkal. Igyekszünk bátor megközelítést alkalmazni, mindvégig hűen a kompozíció belső áramlásához.
