Legyezős tánccal és afrikai dobokkal fűszerezett produkcióval érkezik Дeva (Takács Dorina) a Várkert Bazárba október 4-én. Elektronikus zenével kevert népdalai misztikus világba repítik a zene szerelmeseit. A fiatal énekesnőt olyan témák ihletik dalszerzésre, mint a haláltól való félelem, vagy a természettől való elidegenedés.
– Milyen koncertet vizionálsz a Várkert Bazár szabadtéri színpadára?
– Lassú felvezetéssel indítom el, belemélyülünk a hangokba. Előadóként és nézőként is szeretem, ha meg tudok érkezni. Aztán jöhetnek a gyorsabb, közönségkedvenc táncolós számok. Már dolgozom az új albumon, ami jövő év elején jön ki, erről is hozok dalt.
Különleges lesz a bongó, a derbuka, az egyiptomi nádból készült fúvós hangszer, a ney hangzása is, amit Gozlán Fatima szólaltat meg, Zahár Fanni pedig Kárpát-medencei furulyákkal és szaxofonnal is készül. Nálam lesz az elektronika, a looper /szerk. digitális felvevő/ és a szintetizátor. Meglepetéssel is készülök, jön velem egy különleges produkció. Óriás pávatollas legyezőkkel táncol majd két művész a koncert egy-egy fontos pontján.
– Mikor vagy elégedett a fellépéseddel?
– Minden koncert nagy energiaadás egyrészről, de közben fel is töltődöm, amikor látom az emberek arcán a mosolyt, azt, ahogy elengedik és átadják magukat a zenének. Ez önmagában siker. Azt vettem észre, hogy eléggé maximalista vagyok, el tud szomorítani az is, ha becsúszik egy hamis hang. Emiatt sikernek élem meg, ha ezt el tudom engedni. Akkor jó a koncert, amikor nem a fejemben kattogok, hanem lekerülök a szívembe.
– Honnan jött az ötlet, hogy a népdalokat elektronikus settekkel egyesítsd?
– Észrevettem, hogy ha jól ötvözik őket, erősítik egymást. Furcsa példa jutott eszembe, de számomra a kávé sima tejjel átlagos, kókusztejjel furcsa, zabtejjel pedig izgalmas. A dalaim is extra ízvilágúak és így a korosztályomhoz is eljutnak, akik nem nyitottak arra, hogy a cappellában énekeljenek nekik több órán keresztül, de elektronikus köntösben megérzik a népdalok mélységét és befogadják a bennük rejlő értékeket.
A szerzeményeimben az elektronikus vonal a hangsúlyosabb. Olykor egy népdalt teljes egészében beemelek, máskor átírom, és jobban hozzásimítom ahhoz a világhoz, amit szeretek. A hungaricana.hu oldalon kutatok fel kevésbé ismert énekeket, amiket még gramofonnal vették fel a 20. század közepén.
– Hogyan szeretted meg a népdalokat?
– Már háromévesen elvittek az falusi művelődési házba, ahol Mariska néni tanította nekünk a népdalokat. Anyukám ágáról a dédszüleim földművelő parasztok voltak, sokat énekeltek. A papám a kedvenc népdalát még a kórházi ágyán is elénekelte. Aztán kamaszkoromban jött az életembe az elektronikus zene, amikor elkezdtem bulizni. Mindig az undergroundabb vonal érdekelt, nem a rádiós slágerek.
– Mikor dőlt el, hogy énekes leszel?
– Olyan, mintha egész életemben erre készültem volna. Zenei általános iskolába jártam, zongorázni tanultam, kórusban énekeltem, középsuliban a barátaimmal zenekarunk volt. Egy véletlennek köszönhető, hogy egyszer csak elindult a pályám. Nem vettek fel az egyetemre, ezért elkezdtem egy képzést, ekkoriban keresett meg Henri Gonzo azzal, hogy felléphetnék a Fran Palermo előtt. Az egyik közösségi oldalon megosztott éneklős videóm tetszett meg neki. A koncert után sokan megismertek, és folyamatosan jöttek a felkérések.
– Felléptél már Henrivel?
– Még nem, de nagyon jó lenne! Évek óta tervezem, hogy megkeresem.
– Olyan énekesnek lenni, mint amilyennek a pályád indulása előtt elképzelted?
– Nehezebb. Az alkotáshoz folyton termékenynek kell lenni, de ez lehetetlen. A természetben is egyszer beköszön a tél. A koncertek mindig jönnek, ami öröm, a folyamatos alkotás szintén az, mégis meg kell állni néha. Ma már nagyon tudatos vagyok ezen a téren és beiktatok az életembe pihenő időszakokat, így tudok egyensúlyban maradni. Azokból a napokból merítek erőt, amikor nincs semmi betervezve és bármit csinálhatok, sétálok, kertészkedek, takarítok, de ha ahhoz van kedvem, akkor festek egész nap.
– Mi ihlet dalszerzésre?
– A szomorúbb témák indítanak el bennem olyasvalamit, amiből később dal születik. A haláltól való félelem, a természettől való elidegenedés, a szorongásaink. Vannak dalok, amikhez később már nem is tudok kapcsolódni, mégis megy tovább a maga útján, és elér olyanokhoz, akiknek itt és most, pont arra van szükségük. Sok őszinte és kedves visszajelzést kapok a rajongóimtól, ezek elképesztően motiválnak és meg is nyugtatnak.
