Szerző: Balkó Dorottya

A ház. Egy olyan önmagában zárt rendszer, amely elválaszt, elszigetel a társadalom többi részétől. Egyedi dobozok, melyek mikrokozmoszokra osztanak fel bennünket. Ezeket nevezzük otthonoknak: lakozásunk helyei. „Lakhelyünk a világ közepe” – írja Vilém Flusser Az ágy című esszéjében. „Innen törünk ki a világba, hogy azután ide húzódjunk vissza. Lakhelyünket elhagyva kihívást intézünk a világ ellen, majd annak fenyegetése elől ide vonulunk vissza. […] Lakhelyünk az, ami a világot megszilárdítja. Az élet nem más, mint közlekedés lakhelyünk és a világ között. […] Kiáradás és gyűjtés, odaadás és önmagunk megtalálása, cselekvés és megfigyelés, elválás és hazatérés.” Tartozni, lakozni vágyó dobozemberek vagyunk, akik…

Tovább