Szerző: Faludi András

Táncra, Vasárnap Népe! Risza hát poppó! Fejre hallgató, szemcsukott fejblintás ütemre már. Mélységből fölzengő bariton gargali hölgyi tupp-tuccra. Duéban tovatola jóság beremix Szomorú nemhosszan ej be kár. Hallgatnók tovább tartana ritmus miként kéztartós mellett levés tekintetbe süppedve szeretni dobbanás. Úgy duetál két ember itten mit csak nagyok tudnak, mixelve re (áthúzva) rá Billie Holiday- na meg már itt is megblogolt Portishead. Baráttá válik műfaj fülön át szívbecsúszón, koverálva dalt tisztelőn. Haruna Casprin és Mira Blues kettőse csodatevés zenei szegletben szubkulturalice, hozása össze generációk általa – mélyből igazi zsigeri hand heart ez. https://www.youtube.com/watch?v=yRmB8J3W5bo

Ezerkellemesség percekben okozó Christiane New Orleansból ad olyan Szomorút, mit csak a legnagyobbak képesek. Vonatkoztat el eddighallottól, hallik benne Louisiana mindene történelemtől jazz-bölcsőig. Mindenek üzenete pengül ujjaiból, beleszerelemedik hangtestbe, újjáénekli dalunk mindennap is akár. Nem kell sok nagyérzelem, nem kell nagy orkesztár, nem kell hatalmas hangterjedelem, nem kell más – csak lélek. Feledkezz bele testhangba, érezd magadon történetét, múltját, jelenét s jövőjét jóságnak. Fogadd társadul, ereszteni nehéz, padülés úgyis sorsod. Ms. Simo kíséri vasárnapod. https://www.youtube.com/watch?v=Io6h0r0GuIg

Ötvenes évekből szól ma nóta, min lepődöl meg hangvételileg. Nem szokó e korból am üdeség szomorokán. Könnyed popórisza múltszázad feléből: finom arculsimogatásként hat obligatív Miss Toni Fisher a maga egyszerű elverselésében librettónak. Éleskemény hangja behatol izületünbe, mozgatva tagjaink meg, okozva rángást lábunkkezünkben, finom kifolyással árasztva hangulatot ránk. https://www.youtube.com/watch?v=dowRN4NC1rs Hagyjuk örvényleni bennünk, rajtunk; hallgatván ezt úgysemis tehetünk mást.

Túlzásokba esni ér; a művészet, alkotás, önkifejezés határtalan, csupán megfelelő nyitottság kell a befogadáshoz.  Maink, Rene Kita igencsupán magasra emeli lecünk, próbára teszi artliberalizmusunk improvizációjával. Dali sztanyiszlavszkij ez, magam részéről az előadás több pontján érzem, hogy fáj neki. Igeni belegondolás ez macskamémi esete, jelenő meg videócska fel/meg/el/összeizélt kisállatról. Fülbedorombolt nyivákszint élvezhető-e percen túl, vagy inkább fordulsz sarkon visszahétköznapiba menekülvén, avagy tapsikolva örülöl emez igen furaszomorú produktumnak? https://www.youtube.com/watch?v=yP152ZJqcV4 Amoly purgatóriuma ez számomra elkurcsi hétnek, innelyst előre már csak kellemesb jöhet, sőt jön is bizton. Biztos örömül másirányba kattintok, kétszemnyi kacsintás inkább megnyugtató ölelésben valósuló. Visszabújok hát meleg ágyba, testi paplant húzva magamra inkább…

Dalhangulatra mentem ma, megéri a majd’ háromperc, ígérem. Noëmi Waysfeld hangján szólaló seressi újraértelmezés pörgtet visszafogott erotivasárnapolásban. Nem akarsz nem mozdulni hallatán. Csukhúnyt szemmel karod szoros testheztapadásban rezgteted vállad hullámzva dallamra, merülsz el akkordionális hangdzsangó-örvényben, adod magad át bőgő forrótestéből áradásnak. https://www.youtube.com/watch?v=IEwRm1TOZq8 Folyik melledre, lelkedbe, szívedbe, agybamarással van maradása emléknek napoki távból is akár. Nem menekülsz, nem tudsz elég messze menni, hogy ez ne kísérjen: veled a dalszerelem, csókforró hallgatás, melodikus testremegés, szembe tekintő ömlésemlék.

Fotós Daniel Chaney GORL álnéven zenélve huhobúgja bele fülünkbe hajolvaközel szerelmes lehelésként Szomorút. Suhogása búgásának hát, húri ujj-játéka mind-mind érzéki tapintása lélekmerev örömfröccsnek. Gitárja mellé emelt citerának, hangja mellé engedett társtoroknak hatása borzongtató élményként csoportosul hajalá négypercalatt. Momentumok itt, midőn kariszőr bőrbuborékok hegyén meredezve, agytekerek delíriumfjordjai lilázódva, ölelőizmok rándulva vággyák az újbóli hajolást, fülbesubúgást, lehelést. Engedő, hogy Te is érezd! https://www.youtube.com/watch?v=VQNdiJ02me0

Szép ősz, szép vasárnap, csicsere madárnak, hullanak a sárgult, full harmoni mindennyugvás. Enyhe szellői lebegés, lebegtetés. Emberizgalma mégis mocorog. Egyeredményi szomor–vidámság kinek-kinek. Izga atmoszférához izgi feldó hát ohne mindenkomment, Miss The Stars-zal kívánva boldog hétvégét. Hallgatni meg arany! Nyugi, nem hosszú. https://www.youtube.com/watch?v=XB8s-4rvIww

Igaz nehéz jóság ma. Vegyes idegi rendszer szükségeltet.  Valós az öröm midőn kicsit másként tisztel zenealkotó nagy elődöt. Mert bár tűnhet borzaszidegesnek e kover, inkább érző midőn Madártroll saját stílben szereti meg dalt. Lényeg a szeretés, a fülön keresztül való agymarcang itt, mitől szaladós-feldobós boldog tud csordulni testben. Furcsmód segít inkorp harmóniát megélni efajta múzia: kontrasztálja levélhullás nyugalmát, örömölelés boldogcsók emlényét, padrólmadárnézős perceit, mélyitve a szépsjó értékét. Testbencsorduláshoz jóvasárnapt! https://www.youtube.com/watch?v=MSxprXwh_Ok

Mit tesz emberrel, ha üres templomba lép? Naná, hogy énekelni kezd. Havernál telefon van? Ugyan hát, foly a flow ilykor – értem én –, tube-ra gyorsan a művészet! Érzelemtúlcsordulásba tolulolulból ereszteni ki hang, nem idegen (gondolom tőled sem), ám olyt mint Monsenieur Lacroix, s aztat azon’yban ki tube-olni kissé hogyis bátor önazontalanságból adatott azonosság. Ilyent inkább magának őriz-érez ember, mintis titkoni csóklopás, távboldog vágyüzenet, vagy akár örömreggel utáni dolograhaladás süssön verőfény akár szitáló eső arcbasimulva. https://www.youtube.com/watch?v=Zalkm01DqEc Visszade napitopik kertvégi kápolnába toppant azonjához állapítható meg, hogy számára nemszükség semmi egyéb, mint kis visszhang, s máris képes olybele, hogy kissé ragadtatja el magát,…

Hölgy Sibylle Kynast hökkent ma bennünk meg – amennyiben vágyunk effajta impulzusra. Keletnémet műfolklór nagyasszonya ő, gitárkézbevételtől sosem riad vissza; nemhogy dalunk szájraemelésétől. Furcsamód értelmez mondandót, tesz össze ungarisse kiejtést bepalizott zenésztársak pappaparaparáj-alá bazsevájával. Mindazonáltal van varázsa feldónak emígyenis, iddogához éppenhogy ideális. Sokadik pohár után egészen kiváló partiparti darab ez a maga amplitúdóival. Búg bele fülünkbe, vonatkoztatva el – lágy arcsimoga ez. Beleképzelhetjük legkellemesb emlékeink: napnyalda fürdőzés, partonszaladás, szerelemizzadt testfrissítő szellőérintés, reggeli lábösszeérős kávé’garettázások, érzelemkacsintások. https://www.youtube.com/watch?v=QGL3hKUh7d8 Amplitudáljon hát félreízlés, nyissunk szívet-lelket felé, jó lesz az. Danke Frau Kynast.