Szerző: Kovács Ágnes

1999-ben csatlakoztam Vashegyi György meghívására a Purcell Kórushoz. Egészen különleges dolog volt ez akkor számomra, kezdő karvezetés szakos zeneakadémistaként csöppentem teljesen váratlanul az „1. ligába”. Annyira hirtelen, hogy pár nappal, vagy talán pár héttel Gyuri meghívása előtt ámulva hallgattam az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus koncertjét a Zeneakadémia „kakasülőjén” – nem is gondolván arra, hogy lenne lehetőségem csatlakozni hozzájuk. 2005-re érlelődött meg bennem az a döntés, hogy szólista leszek, ezért Frankfurtba mentem tanulni opera szakra. Nem túlzás azt állítani, hogy eddig az időpontig Gyuri volt az én „zenei apukám”. Rengeteg alapvető művet ismertem meg igazán mélyen a Purcell Kórusos projektek…

Hirtelen nagyot fordult a világ, a fókuszok, az értékek, az életritmus, a mentális közérzet, s vele együtt az emberek média- és kultúrafogyasztása is. A karantén első időszakát követően a kaotikus állapotok lassan rendeződni kezdenek, beáll egy napirend, ki hogyan tud dolgozni, ellátni magát és szeretteit, segíteni a tanulásban a gyerekeket, s még valahogyan töltődni is, mert a bezártság miatt a megszokott szociális kapcsolatok hiánya, a programok adta élmények elmaradása pótlásra szorul – más forrásból és más formában, mint korábban. Mindezek hatására megváltozott magatartásformákkal állnak szemben a kultúra marketingesei: Az eddig gyakran használt platformhasználat bővült, szélesebb társadalmi rétegek online aktivitása és…