Szerző: Mácsai János

A megemlékezés fogalma furcsán hangzik Kocsis Zoltán esetében, hiszen lehetetlen őt nem jelenlévőnek tekinteni. A gyászév nemcsak formális szokás, hanem alaposan megtapasztalt lelki szükség, de legtöbbször nem elég arra, hogy beteljen az eltávozott keltette űr. Kocsis Zoltánnal kapcsolatban fokozottan így van ez. A zenei, sőt egész kulturális életünkben betöltött meghatározó, mértékadó szerepe hiány. Ahogy ironikusan megjegyezte: Én csak úgy lebegek a zenei élet felett. Ezt mindenki érezte. Minden leütött billentyűben, minden meghúzott vonóban, megfújt kürthangban, ami ebben a hazában megszólalt, benne volt az ő láthatatlan figyelme. Mindenkire hatott sokszor emlegetett véleménye: nem a véglegességre kell törekedni, hanem az isteni tökéletességre.…

Tovább