Witold Gombrowicz (1904—1969), az egyik legélőbb és legvitatottabb lengyel klasszikus, az individualista, aki a nemzeti önismeret kulcsfontosságú írója, aki egyszerre volt úgymond lengyel és antilengyel, azaz ki akarta vezetni a lengyelséget a lengyel forma rabságából, és aki vállalta, hogy „én úgy szolgálom a társadalmat, hogy nem szolgálom”. Földbirtokos családban született, jogot végzett, mégis avantgárd szerzőként vált ismertté, legjelentősebb műveit hazájától távol, emigrációban írta, Dél-Amerikában és Franciaországban, életműve mégis jól kimutatható kölcsönhatásokkal szervesen beépül a modern lengyel irodalomba, a forma nagy teoretikusa volt, miközben felettébb érdekelte a történelem, szenvedélyesen foglalkoztatta a folyamatok rejtett szerkezete, ám Czesław Miłosz szerint az emberi fájdalom…
