Lajtha László a 20. század egyik legfontosabb magyar muzsikusa volt. A zeneszerző, népzenekutató és pedagógus példaértékű életét „belső rendje”, belső követelményrendszere, lelkiismerete vezérelte. Az alábbiakban Solymosi-Tari Emőke zenetörténész 2018. június 30-án, a Lajtha-emléktábla megkoszorúzásán elmondott ünnepi beszédét idézzük. A beszéd teljes szövege megtalálható ide kattintva a Hagyományok Háza által gondozott Lajtha-honlapon. „»A művészetben az akadémikussá merevedett szabályoknak sem értéke, sem jelentősége nincsen. Annál fontosabb azonban a minden szabálynál erősebb követelmény: a belső rend!« Amikor most szemem elé került ez a Lajtha Lászlóra oly jellemző gondolat, az jutott eszembe, hogy nemcsak egyéni hangú zeneműveit, hanem egész szakmai tevékenységét, sőt egész életét is ez az eszme…
