Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Minden nap színház Mennyit ér egy eszme?

Mennyit ér egy eszme?

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Daniel Kehlmann: Szenteste – Hatszín Teátrum, Budapest

Christian Marclay (The Clock címmel) 2010-ben készített egy 24 órás időtartamú filmmontázst olyan ismert filmrészletekből, amelyekben feltűnik az óra. 10-20 másodpercenként látunk a vásznon valamiféle órát, s az idő, amelyet mutat, minden esetben megegyezik a néző idejével: a filmen is akkor van fél tizenegy, amikor a nézőtéren stb. A Hatszín Teátrum Szenteste című előadásában szintén van egy óra, amely bár nem ugyanannyi időt mutat, mint a nézők órája vagy mobiltelefonja, de ugyanúgy telik. A valóságos másfél óra a színpadon is éppen másfél óra.

A fiatal kora ellenére sztárszerzőnek számító Daniel Kehlmann új darabja időszerű és szellemes kétszemélyes dráma: egy kihallgatótiszt (Rába Roland) és egy terrorcselekmény előkészítésével gyanúsított fiatal filozófusnő (Petrik Andrea) perlekedése. A néző szimpátiája az első pillanatban a nőé, mert egyértelműnek lászik: méltánytalan helyzetbe került. Csak a darab végén derül ki, hogy a dörzsöltnek látszó kihallgatótisztnél lényegesen okosabb a professzor asszony, mert szándékosan fogatta el magát, hogy szenteste felrobbanthassa – önmagát is feláldozva – a rendőrség épületét.

Szenteste (Petrik Andrea, Rába Roland) – fotó: Hatszín Teátrum, Draskovics Ádám

Az előadás jó ritmusú, fordulatos. A rendező, Szilágyi Bálint a darabfordítója is, a díszlet átgondoltan szellemes (díszlettervező: Árvai György), a színészi játék mindkét esetben hiteles, pontos. Petrik Andrea alakítása átélhetővé teszi a radikális értelmiségi attitűdjét: mintha csak a fiatal Ulrike Meinhof érvelne egy német bíróságon a kapitalizmus történelmi bűneiről… Rába Roland terrorelhárító nyomozója olyan cinikus figura, aki néha nem tud nem-kérkedni hivatala technikai mindenhatóságával. Végső soron két negatív figurát látunk a színpadon, de mindkettő annyira meggyőző, hogy a néző kénytelen akceptálni az álláspontjukat: a saját szemszögéből mindkettőnek igaza van, miközben a klasszikus demokrácia-felfogás szerint egyik attitűd sem elfogadható.

Nagy dolog, hogy a Hatszín Teátrum – mindössze néhány hónappal a müncheni ősbemutató és a bécsi előadás után – bevállalta ezt a darabot. Az előadás színvonala és a közönségsiker meggyőzően igazolja, hogy jó döntést hoztak.

Az előadásról a Hatszín Teátrum honlapján tájékozódhat.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X