Leonyid Zorin: VARSÓI MELÓDIA – Hatszín Teátrum/Orlai Produkció, Budapest
Belenéztem az 1968-as elhíresült előadás filmfelvételébe. Azon túl, hogy jó érzés volt látni a fiatal Törőcsik Marit és Sztankayt, nagyon hamar világossá vált, mennyire fontos volt abban az előadásban a történelem. Persze a korabeli közönségnek nyilvánvalóan elevenebb élményei voltak a Szovjetunióról és Moszkváról, mint a mainak, Varsó pedig státuszát tekintve hasonló volt, mint Budapest: akár nálunk is játszódhatott volna a történet. Ami ebből a fél évszázaddal későbbi előadásból leginkább hiányzik, az éppen ez: a történelmi háttér. Mintha mindegy lenne, hogy kommunizmus van vagy valami más. Kocsis Gergely rendezése inkább a mondanivaló univerzalitására fókuszál: a szerelem, az önmegvalósítás, a múlthoz és a jövőhöz való viszony megjelenítésére…
A Tompos Kátya alakította Helga akcentussal beszél, így érzékeltetvén, hogy nem az anyanyelvén szólal meg. Ezt nem könnyű úgy végigvinni, hogy túlmenjen egy operettes geg szintjén, de a kitűnő színésznőnek sikerül. Viktor kifejezetten sármos férfiként jelenik meg Adorjáni Bálint alakításában, aki nagy utat tesz meg az önművelődés terén. Van némi egyenlőtlenség az előadásban: elsősorban Helga drámája válik átélhetővé, Viktoré háttérbe szorul. Azt mesélik, Törőcsik Mari ezzel a szereppel vált végképp a magyar színház meghatározó alakjává. Nem mernék állást foglalni abban, hogy Tompos Kátya pályáján mennyire fontos a Varsói melódia, de az biztos, hogy egy beérett, nagy színésznő jelentős alakítását élvezhetjük.
Az előadás – amelynek alkotóit, játszási időpontjait itt ismerheti meg – kapcsán Adorjáni Bálinttal a történet emberi oldaláról beszélgettünk: arról, mi vonzza a két fiatalt egymáshoz, és arról is, vajon működne-e a kapcsolat, ha a történelem nem szakítaná el egymástól.
