A Varsói melódia, az Orlai Pordukció új előadása, szeptembertől a Hatszín Teátrumban látható. Leonyid Zorin 1967-ben írta a darabot, amelyben Helga, egy lengyel lány, és Viktor, egy szovjet fiú a második világháború utáni Moszkvában egymásba szeretnek. Szerelmüket, sőt egész életüket azonban átírja a politika. Adorjáni Bálinttal, akinek az előadásban Tompos Kátya a partnere, a történet emberi oldaláról beszélgettünk.
– Miért szeret egymásba ez a két ember, mi vonzza őket egymáshoz?
– Két fiatal, akik szeretnének tartozni valakihez egy mágikus pillanatban találkoznak a zeneakadémián. Ez a közös élmény tudattalanul is összekapcsolja őket.
– Ha a történelem nem szakítaná el őket egymástól, szerinted működne a kapcsolatuk? Nem lehet, hogy csak a beteljesületlenség, a kielégületlen vágy él bennük tovább évtizedeken keresztül? Mint ahogyan „mindig az a perc a legszebb perc…”
– Azt gondolom, hogy annak ellenére is, hogy két teljesen más habitusú emberről van szó, a szerelmük őszintesége és az egészséges humorérzékük átlendítené őket a problémáikon. Vannak végzetes találkozások, amik egy életre nyomot hagynak, és az idő sem tudja felülírni őket. Mindketten próbálnak továbblépni, teljes életet élni. De minél elszántabb ez a próbálkozás, annál inkább érzik egymás hiányát.
– A darabból készült előadás a 70-es évek egyik legendás színházi sikere volt. Szerinted mi lehetett ennek az oka, egyáltalán: mitől válhat egy előadás legendássá?
– Két karizmatikus színész Törőcsik Mari és Sztankay István jutalomjátéka volt. Azon kívül a nézők a saját bőrükön érezhették a darab legnagyobb konfliktusát okozó politikai feszültséget, ami nagyon is aktuális volt a hetvenes évek diktatúrájában.
– Szoktak úgy fogalmazni a darabról, hogy „a szerelem himnusza”. Mi teszi azzá, és hogyan kerülitek el, hogy a Varsói melódia ne egy patetikus vagy érzelgős retró love story legyen, hanem egy átélhető, valódi érzelmeket sűrítő történet, ami akár ma is megtörténhet?
– Magunkból építkezünk, azt próbáljuk megfogalmazni, hogy mi mit gondolunk egy párkapcsolatról, hogyan rezonálunk a körülöttünk zajló eseményekre, mi a viszonyunk a felnőtté váláshoz, ettől lesz az egész személyes és jelen idejű.
