Papageno Radio
Intermezzo Közös lemezt készített Komlósi Ildikó, Bársony Péter és Frankl Péter

Közös lemezt készített Komlósi Ildikó, Bársony Péter és Frankl Péter

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Brahms-dalokat és -szonátákat tartalmazó korong The Brahms Project néven kerül a boltokba szeptember 14-én a Hungaroton gondozásában.

A Liszt-díjas brácsaművész, Bársony Péter és a zongoristalegenda Frankl Péter játékához a legnevesebb operaszínpadok közönségét elkápráztató Komlósi Ildikó csatlakozik lemezünkön, melyen Brahms brácsaszonátái és dalai hallhatók. A Brahms életművének utolsó kamaradarabjai közé tartozó brácsaszonáták a hangszer romantikus irodalmának sarokköveit jelentik, a nagybetűs romantikus brácsaszonátát – stílusuk a késői Brahms letisztult, lényegre törő és hihetetlenül gazdagon áradó zenei világa. A brácsakíséretes két dal a zeneszerző és az ünnepelt hegedűs, Joachim József barátságának állít emléket.

Amikor 1890 végén Brahms elküldte kiadójának, Simrocknak az Op. 111-es G-dúr vonóskvintett kéziratjavításait, lakonikus kísérőlevélben közölte, hogy útjaik ezennel elválnak, mert úgy érzi, eljött az ideje pontot tennie zeneszerzői munkásságának végére. A hálás utókor legnagyobb örömére nem sokáig tartotta magát elhatározásához, 1891 márciusában Meiningenben egy hangversenyen döntő hatás érte: meghallgatta Weber 1. klarinétversenyét az együttes szólóklarinétosa, Richard Mühlfeld (1856–1907) érzékeny, szinte nőies finomságú előadásában, és rabul ejtette a hangszer. Mühlfeld muzikalitása és a klarinét („Fräulein Klarinette”, ahogy leveleiben kedélyesen emlegette) kifejező lehetőségei új alkotói lendülettel töltötték el, és megihlették életművének utolsó kamaradarabjait: a klarinéttriót (Op. 114), a klarinétkvintettet (Op. 115) és a brácsa-zongora változatban is megkomponált két klarinét-zongoraszonátát (Op. 120).

Frankl Péter: „Tóth Aladár sokszor meghívott igazgatói páholyába”

Brahms különösen kedvelte a szonátákat, fontos volt számára, hogy megfelelően széles körben terjedjenek, ezért már az első kiadás során alternatív brácsaszólammal kerültek nyomdába, és csakhamar elkészült a hegedű-zongora változat is. A zeneszerző maga írta át a vezető szólamot, számos lényeges változtatással igazodva a vonós hangszer lehetőségeihez: bizonyos figurációkat teljesen újraírt, kettősfogásokkal gazdagította a textúrát, vagy meghosszabbította a brácsa dallamvonalait olyan helyeken, ahol a klarinét elhallgatott – egyszóval a maga kifinomult és visszafogott módján megteremtette a brácsa lehetőségeihez méltó szólamot.

Digitálisan hozzáférhető Joachim József levelezése

A hegedűváltozatot ma már nem sokat játsszák, de a brácsaszonáták a hangszer romantikus irodalmának sarokköveit jelentik, a nagybetűs romantikus brácsaszonátát. Stílusuk a késői Brahms letisztult, lényegre törő és hihetetlenül gazdagon áradó zenei világa: „Ökonomie, doch Reichtum” (takarékos gazdagság) – ahogyan Arnold Schönberg fejezte ki csodálatát.

Bársony Péter a világ egyik legrangosabb hangszerkészítő versenyének zsűrijében

Az 1884-ben kiadott Zwei Gesänge für Altstimme, Bratsche und Klavier – Brahms gondosan ’Gesänge’ és nem ’Lieder’ névvel illeti az ún. „átkomponált” dalait – a zeneszerző és Joachim József több évtizedes barátságának állít emléket. Joachim, aki nagyszerűen brácsázott is, 1863-ban vette feleségül a Brahms–Schumann baráti körhöz tartozó Amalie Weiss énekesnőt. A Geistliches Wiegenlied című dal Emanuel Geibel versére Joachim és Amalie esküvőjére készült 1863-ban, és első gyermekük – akit Brahms után Johannesnek neveztek – keresztelője alkalmából kapta meg a pár.

Így zajlott a Kocsis Zoltán emléke előtt tisztelgő Kékszakállú – Galéria

Szintén Joachimnak és Amelie-nak szánva, de több mint két évtizeddel később, 1884- ben keletkezett Friedrich Rückert verssoraira a Gestillte Sehnsucht; ezúttal a házasságuk válságát megélő párnak igyekezett segíteni barátjuk. A vers (Jugendlieder, 1816) alapmotívuma a romantikus költészet kedvence, a reménytelen elvágyódás, a természetben való önfeledt feloldódás, a megsemmisülés vágyának szemérmesen körülírt gondolata. Mindez a német dalköltészet legszebb hagyományaira építve visszatéréses formába ékelődő drámai középrésszel, az énekessel intim párbeszédet folytató, „obbligato” brácsaszólammal, a Brahmsra annyira jellemző komplementer ritmusokban mélabúsan összefonódó dallamvonalakkal.

Promóció

Stream és színház

X
X