Roland Schimmelpfenning: Az arab éjszaka – Latinovits Színház, Budaörs
Keleti kényelemben ülünk a nézőtéren, ahol könnyű relaxálni, de akár elszundítani is (látvány: SOKI). De ezen az előadáson ébren is láthatunk álmot, mégpedig öt különböző ember álmát. Álmodhatják-e különböző emberek ugyanazt az álmot? Enyedi Ildikó filmjében, a Test és lélekről-ben ez történik, de egyébként meglehetősen valószínűtlen. Az öt álomban most a helyszín (egy tízemeletes panelház) ugyanaz, a szereplők a szomszédok, a történetek viszont mások.
Kezdetben mindössze csekélységek történnek, egy csőtörés felderítése, majd megjelenik az erotika, egyre vadabbul, s aztán kétségbeesés, tanácstalanság, rituális gyilkosság. Éjszaka van, Esterházyval szólva, bonyolult napszak, az álmok ideje. Egy álomban bármi megtörténhet – hát még öt ember álmában… Lüktető pianínózene fogja egybe a történeteket, amire szükség is van, mert az álomra jellemző módon a hektikus idő mellett időnként a tér is kitágul. A szereplők énekelnek – a gondnokot alakító Földes Tamás professzionális módon, de a többiek sem rosszul. Fatima szerepében Szabó Irén a boldogságot egyre reménytelenebbül kereső, érett, intelligens nő, Franziskaként Horváth Csenge üdítően friss szellemű, éppen nővé érő lány.
Forgács Péter rendezése igyekszik bevonni a nézőket is, ami nem feltétlenül kedvez a bizonytalanságok mentén építkező, kusza álomjelenetek befogadásának. A szereplők keresztül-kasul belakják a teret, az akadozó történetek mögött pedig felvillannak a vágyak és frusztrációk is. Csupa sejtelem ez az előadás, aminek a végén Franziska megtalálja a kislányként elvesztett önazonosságát, miután fény derül egy traumára.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
