Tracy Letts: Augusztus Oklahomában – Csokonai Színház, Debrecen
Egy jobb sorsra érdemes ház, amelynek korosodó lakói ragasztóval rögzítették a reluxát, nehogy bejöjjön a napfény: ez a helyszíne a kortárs amerikai szerző népszerű (az elmúlt tíz évben több hazai színházban is bemutatott) darabjának. Az Árvai György által tervezett díszlet jellegzetes kertvárosi házbelsőt jelenít meg, elhanyagolt, „lelakott” állapotban, ahol a kisebb-nagyobb hibákat hosszú ideje nem javítják már ki, helyette inkább elfedik egy-egy terítővel, képpel vagy éppen szigetelőszalaggal. Mindez hűen tükrözi lakói lelki állapotát, amelyet a folyamatos szellemi és testi leépülés rezignált tudomásulvétele határoz meg.
Beverly Weston, a pályáját ígéretesen kezdő költő (Garay Nagy Tamás) ma a világból kiábrándult alkoholista, felesége, a beteg Violet Weston (Ráckevei Anna) gyógyszerfüggő. Úgy látszik, nincsenek céljaik, nincs valódi tartalma az életüknek, csupán elviselik azt: vegetálnak. Aztán mégis történik valami: a férfi felvesz egy házvezetőnőt, egy fiatal indián lányt (Hajdu Imelda), hogy működtesse a háztartást. Hamar kiderül, hogy ezt kizárólag felesége érdekében teszi, ő ugyanis elhagyja a házat és öngyilkos lesz. Temetése lehetőséget ad arra, hogy a szertartásra Oklahomába érkező családtagok számot vessenek egymáshoz való viszonyukkal, felszínre kerüljenek sokáig takargatott kisebb-nagyobb sérelmek és a látszat mögött megbúvó családi titkok. Ráckevei Anna ihletett alakításában az anya váratlanul nyers, őszinte fellépése arra sarkallja az immár felnőtt gyerekeket, hogy nyíltan beszéljenek mindenről. A kínosan kellemetlen dialógusok elindításáért sokat tesz nagyszájú testvére, Mattie is (Majzik Edit), akinek jólelkű férje (Bakota Árpád) csak akkor mer ellentmondani neki, ha az asszony a későn érő, láthatóan frusztrált fiukat, Kicsi Charlest (Papp István) szidalmazza. A megboldogult Beverly legidősebb lánya, Barbara (Varga Klári) maga is házassági válságával küzd, miután a kapuzárási pánik állapotába érő férje (Mészáros Tibor) beleszeretett egy fiatal lányba. A középső lány (Zeck Juli) látszólag boldog, miután összejött egy dinamikus üzletemberrel (Mercs János), de alighanem ő is tudja, hogy a foggal-körömmel védelmezett kapcsolatuknak nincs igazi alapja, mert a férfi nem szerelmes belé. A legfiatalabb lány (Tolnai Hella) szerencsétlenségére az unokatestvérébe habarodik bele, akiről aztán kiderül, hogy valójában a féltestvére. Megannyi szerencsétlen, kilátástalan kapcsolat, sok-sok hazugsággal és hiú ábránddal terhelten. Egy elátkozott család, ahol senki nem ura saját sorsának. A legidősebb lány, Barbara harsányan bejelenti, hogy kezébe veszi a család irányítását, de egészen más formában lép apja örökébe: alkoholista lesz. Kap még egy utolsó esélyt az élettől, első szerelme, Deon (Vranyecz Artúr) felbukkanásával, de nyilvánvaló, hogy ezzel a lehetőséggel sem tud élni.
Keszég László érzékeny rendezésében az egyetlen önazonos szereplő, aki nem téveszt meg másokat és magát sem csapja be, a Hajdu Imelda példásan visszafogott alakításában látható indián házvezetőnő. Ő egy másik családhoz, másik kultúrához, másik világhoz tartozik – nem a betegségre oly annyira hajlamos Nyugathoz. A debreceni előadás ezzel az ellenpontozással jelzi finoman, hogy a ház eróziója, a család szétesése, a kapcsolatok kiüresedése aligha független a nyugati kultúra válságától. Ilyen módon nem egyszerűen nézők vagyunk, hanem a személyes érintettségtől majdhogynem függetlenül áldozatok is.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
